A pszichológia meghatározó alakja Sigmund Freud 1900-ban adta ki Álomfejtés című művét. Elmélete evolúciós alapokra épült előrevivő volt a saját korában, azonban mára elavulttá vált, hátráltatja a pszichológiát, mint tudományt. Freud úgy vont le következtetéseket a gyermekkori fejlődésről, hogy soha nem figyelt meg gyerekeket. Páciensei történetéből és a saját fantáziájából hozta létre az adultomorf és patomorf pszichoszexuális fejlődéselméletét, amit kritikusai a testnyílások körüli tragédiának és komédiának tartanak. A szoptatáshoz köthető az orális fázis. A szobatisztasághoz az anális szakasz. A fallikus szakaszban a kisfiú szerelmes lesz az anyukájába, de fél az édesapja haragjától, hogy kasztrálja őt, azért létrehozza a felettes ént, és itt tárolja a szülői szabályokat. Azért ez eléggé légbőlkapottnak tűnik. 

Az akadémiai fejlődéstanban mérföldkő a 6 éves kor, a szabályokat ez időtájt kezdik betartani a gyerekek. Azokat megváltoztathatatlannak gondolják. Véleményem szerint evolúciós oka van ennek. Ebben az időben megváltozik az alakjuk a gyerekeknek. Eltűnnek a babaszerű jegyek. A fej már nem lesz arányaiban nagyobb. A baba-szerű kinézet nem védte már az alfa hím agressziójától, ezért úgy kellett viselkednie, ahogy a vezető elvárta tőle.

Az elmélet sokat fejlődött az elmúlt száz évben, azonban az id, ego, szuperego (ösztön én, én, felettes én) szentháromságot máig szinte változatlanul megtartották. A traumatikus emlék valamilyen elhárítási mechanizmus, például elfojtás révén a tudatalattiba kerül, és akadályozza az én működését (pl. szorongást okoz). Freud az osztályteremben lévő rossz diákhoz hasonlította, akit kiküld a tanár, és ő dörömböl az osztálytere ajtaján, hogy bejöhessen. A terápia abból áll, hogy beengedik az elfojtott emléket, a rossz diákot az osztályba, ha lecsillapodik, és megígéri, hogy nem rendetlenkedik.

Agyunk működésének töredéke tudatosul csak. A begyakorlott cselekvések automatikusan működnek, nem kell tudatos irányítás hozzá. Autóvezetés közben nyugodtan beszélgethetünk, tanulhatunk, robotpilótára kapcsolhatjuk az agyunkat. Sőt az automatikus cselekvések rosszabbul működnek tudatos irányítás alatt. Az a teniszező, aki tudatosan figyel az ütő állására, az ütés erősségére, gyengébben teljesít, mintha nem tenné. A modern kognitív pszichológia nem tudatos folyamatokról beszél tudatalatti helyett. 

A fejlődéslélektani részt cizellálták, ezeket az állomásokat szeretném bemutatni. Ezek az elméletek nincsenek kidobva, sok dinamikus terápiát folytató pszichológus érvényesnek tartja őket. Alapvetően az a probléma az analitikus elméletekkel, hogy nem falszifikálhatóak, nem cáfolhatóak. Gyakorlatilag a hit tartja őket a köztudatban, minimális tudományos megalapozottságuk van. Az analitikus legsúlyosabb hibáját abban látom, hogy a dinamikus iskolák követői a korai anya-gyerek kapcsolatban keletkezett sérüléseket tartják a pszichiátriai betegségek okának, ezzel az anyákra hárítják a felelősséget olyan betegségeknél, melyek nagyrészt genetikailag meghatározottak.

Margaret Mahler (Schönberger Margit) a születéstől számított első hónapot autisztikus fázisnak gondolja. Ha ebben a korban sérülés éri a gyereket, akkor autista lesz.

A csecsemőkutatások cáfolják az autisztikus fázis létezését. Az első perctől kezdve kapcsolatot keres a világgal az újszülött. Utánozza a szülő cselekedeteit, nyelvnyújtogatását (Meltzoff). Talán már az analitikusok sem gondolják, hogy köze lehet az autizmus kialakulásához az első hónapnak.

Melanie Klein szerint a csecsemőre paranoid-skizoid pozíció jellemző. A csecsemő pozitív és negatív érzései gyorsan váltakoznak, amikor etetik, jól érzi magát, ilyenkor az anyamellet is jónak képzeli. Amikor éhes, és nem kapja meg azonnal az anyatejet, akkor rosszul érzi magát, és az anyamellet is negatívnak látja. Széthasítja a világot jóra és rosszra. A rossz dolgot kivetíti a külvilágba, oda képzeli az üldöző anyamellet, és saját énjének a negatív részét is. A jó dolgokat pedig saját magába gondolja. Ez a hasítás, a jó és a rossz szétválasztása az oka a skizofréniának az analitikusok szerint.

A skizofrénia nagyrészt genetikai betegség nagyon magas a genetikai meghatározottsága, a heritabilitása. Természetesen környezeti hatások is befolyásolják. Például ha idegen kultúrában él valaki vagy kisebbségben, elszigetelődve, akkor nagyobb az esélye a skizofrénia kialakulásának. A marihuána kiválthatja (triggerelheti), ha megvan rá a genetikai hajlam. A ma élő meghatározó teoretikusa a pszichoanalízisnek Kernberg még úgy tartja, hogy ebben a korai korban történő elakadás oka a skizofréniának. Ez nem bizonyítható, nem több, mint kitaláció.

Otto F. Kernberg - Klein tanítványa - úgy képzeli, hogy létezik egy fregmentált szakasz az énfejlődésben, amikor elkülönül az pozitív és a negatív én és a tárgy is. (tárgy=anya) Ha ebben a 4 részre osztott szakaszban van elakadás, és nem tud egyesülni a jó és a rossz tárgy valamint a jó és a rossz én, akkor ennek következménye a borderline személyiségzavar. 

Kernberg megszüntette a felettes én fogalmát. Úgy véli, hogy a serdülő korral - amikor a libidó a külvilág fele fordul - okafogyottá válik a kasztrációtól való félelem. Nincs szükség a merev felettes énre, és integrálódik az énbe.

Tisztelem Kernberget, kiváló szakember, de... Ha rákeresünk a borderline személyiségzavarra, akkor két fő kutatási irány rajzolódik ki. Az egyik a genetikai hajlam, a másik a traumatizáció, a bántalmazás, a szexuális abúzus. 

A pszichoanalízis ráirányította a figyelmet a pszichoterápiára. Az első emlékeink meghatározóak. Létezik primácia hatás, az elsőként megtanult dolgokra jobban emlékezünk. Az analitikus terápia is hatásos lehet, persze nem az a hatásmechanizmus, amit ők annak gondolnak, sokkal inkább a nonspecifikus tényezők, a terapeuta empátiája, elfogadása, értő figyelme, maga a kapcsolat. Amikor nyugodt, relaxált állapotban beszélünk a terápián problémáinkról, akkor az deszenzitizálódik, kevésbé veszélyesként mentődik el újra az emlék.