„Az anyai szeretet feltétlen…
                                                                     nem kell megszerezni, nem kell kiérdemelni.
                                                                     Ha van, az maga az üdvösség;
                                                                     ha nincs, akkor oda az élet minden szépsége” 
                                                                                                                      (Fromm, 2008)

Kérlek válaszd ki a rád jellemző állítást!

...és jegyezd meg!

1. Könnyű számomra, hogy érzelmileg közel kerüljek másokhoz. Számomra kellemes, ha másoktól függök, és ha mások függenek tőlem. Nem aggódom amiatt, hogy egyedül maradok vagy nem fogadnak el.
2. Számomra kényelmetlen közel kerülni másokhoz. Szeretnék érzelmileg közel kerülni másokhoz, de nehéznek találom, hogy teljesen megbízzam a másikban vagy függjek tőle. Attól félek, hogy megsérülök, ha másokat túl közel engedem magamhoz.
3. Szeretnék teljes intim érzelmi közelségbe kerülni másokkal, de mások vonakodnak olyan közel kerülni, mint amennyire én szeretném. Kényelmetlenül érzem magam közeli kapcsolatok nélkül, de aggódom, hogy mások nem méltányolnak annyira engem, mint én őket.
4. Kényelmesen érzem magam közeli érzelmi kapcsolatok nélkül. Nagyon fontos számomra, hogy független, önálló legyek. Nem szeretem, ha másoktól függök, és ha mások függenek tőlem.

Előzmények

A kötödés szerepét és jelentőségét a magyar analitikusok ismerték fel először. Ferenczi Sándor "A nem kívánt gyermek és az ő halálösztöne" címmel írt könyvet 1929-ben. Bálint Mihály volt az első, aki az anyával kialakuló elsődleges szeretetről ír, és annak megszakadásáról, az őstörésről (Basic fault). Hermann Imre megkapaszkodási ösztönről beszél. A Moro reflex (a csecsemő mikor megijed egy átkaroló mozdulatot tesz) és a fogó reflex (olyan erősen képes kapaszkodni az ujjunkba a csecsemő, hogy fel tudjuk emelni) alapján arra következtetett Bálint, hogy valamikor a majomgyerekekhez hasonlóan az ember őseinek a gyerekei is az anyjukba kapaszkodtak. John Bowlby saját bevallása szerint sokat merített a Hermann Imre elméletéből. 

Maga Freud kevésbé tekintette fontosnak az anya-gyerek kapcsolatot. Úgy vélte, ha a csecsemő szükségletei megfelelően vannak kielégítve, akkor képes fixáció nélkül a következő fejlődési szakaszba lépni. A megfelelő alatt egy arany középutat értett, amikor nincsenek se túlságosan, sem túl szűkösen kielégítve a gyermek szükségletei. Az előbbi esetén nem érez késztetést a gyermek, hogy tovább lépjen. A szűkösen kielégített igények pedig frusztrációhoz vezetnek.

Később az analitikus elméletalkotók felismerték a kötődés fontosságát. Margaret Mahler folytatja a „Budapesti iskola” tanításait. Szerinte a gyerek a szeparációs-individuációs folyamat során alakítja ki 3 éves korára az anya stabil mentális reprezentációját. A túlzott távolság az anyától szeparációs szorongást válthat ki a gyerekből. A túlzott összeolvadás pedig a gyermek saját énjének a kialakítását veszélyezteti.

Harry Harlow (1905-1981)

Harlow elsősorban Freud elméletét kérdőjelezte meg. Bizonyította, hogy az anya utáni vágyat nem lehet levezetni a freudi táplálkozási szükségletből, az ugyanolyan elsődleges szükséglet. Anyjuktól elválasztott rhesus majomkölyköket nevelt olyan ketrecben, amelyben egy drótból (drótanya) készült és egy posztóból készült (szőranya) báb volt, ami az anya megjelenésére hasonlított. Abban az összeállításban is, amikor a táplálékot a drótanyától kapta a kölyök, akkor is az ideje legnagyobb részét a szőranyán töltötte, és mikor megijedt, abba kapaszkodott.

Az anya nélkül felnőtt majmok rossz anyák lettek, sokan megölték gyereküket, de ha sikeresen felneveltek egy utódot, utána a következővel már jobban bántak. Tehát a tanult kötődési minta némileg változtatható. 

A károsodás mértéke attól függ, hogy milyen életkorban kapta az anyahelyettest, és az milyen mértékben tudta átvenni az anya szerepét.

Konrad Lorenz (1903-1989)

Lorenz bevésődésnek|imprintingnek nevezte, fészekhagyó madaraknál azt a folyamatot, amikor egy kulcsinger kivált egy követő viselkedést, és ez a szenzitív időszak alatt a memóriájukba rögzül. A kulcsingerre valamennyire előre vannak programozva a madarak, már az érzékelés szintjén is - más látópálya aktiválódik. 

John Bowlby (1907-1990)

„A kötődés olyan tartós, aszimmetrikus szociális kapcsolat,
amely feltételezi a kötődő egyed függőségét egy másik egyedtől,
amely számára biztonságot nyújt”

Bowlby fiatalkorú bűnözőknél megfigyelte a gyakori anya-gyerek szeparációt, illetve az anyai gondozás hiányát. Tuberkulózisos gyerekeket vizsgált, akik csak ritkán láthatták családjukat. A kötődésre a szülővel való találkozáskor mutatott viselkedésből következtettek. Ebben a megfigyelésben vett részt Ainsworth is, ez vezette az idegen helyzet vizsgálatokhoz.

Az ötvenes években olvasta Bowlby Lorenz munkáját az imprintingről. Analógiát fedezett fel a madarak bevésődése és a gyerekek kötődése között. Ez vezette az analitikus kutatót az etológia, a rendszerelmélet felé.

Bowlby felismerte, hogy a kötődés genetikailag megalapozott viselkedésből ered. Az újszülött kötődési rendszerének része: a sírás, a szopás, a mosoly, a megkapaszkodás és a követés. Igyekeznek a gondozó közelébe maradni, nyugtalanok lesznek, ha elválnak gondozójuktól, boldogok, amikor újra találkoznak, még akkor is a másik felé irányul a cselekvésük, ha nincs jelen. Mindezek egy aktív folyamat alatt formálódnak kötődéssé, miközben illeszkedik az újszülött kötődési rendszere és az anya gondozási rendszere. A kötődés  egész életünk során fontos. Az iskoláskorra a kötődés célirányos partnerséggé alakul át. Úgy véli, hogy a szeparációs szorongást az anya hiánya váltja ki, és teljesen csak ő tudja csillapítani. A gyermek ellenségessé válhat, ha a kötődési viselkedés kielégítetlen, az anya nem figyel rá vagy visszautasítja.

Megfigyelte, hogy a gyors fény és hangváltozás, a hirtelen mozgás – bár önmagukban nem veszélyesek – természetes kulcsingerei a potenciális veszélynek. Aktiválják a menekülési vagy kötődési viselkedést, amelyek segítik az egyed túlélését. Klinikai példákból arra következtetett, hogy az aggodalmas( szorongó-ellenálló) kötődés áll az iskolafóbiák és az agorafóbiák hátterében. A fejlődéspszichológusok vették át először Bowlby eredményeit. A kötődés kialakulásának négy szakaszát különítették el. Az első a differenciálatlan szociabilitás szakasza, mely a születéstől a szociális mosoly megjelenésével ér véget. A differenciált szociabilitás szakasza 2-6 hónapos korig tart. Ebben a szakaszban felismeri a gondozóit, de mindenkivel kedvesen viselkedik. A személyes kötődés személyes kötődés 7 hónapos kortól 2 éves korig tart. A mászás megtanulásával egyre távolabbra juthat a gondozójától, ami potenciális veszélyforrásokat jelenthet. A kötődésnek ekkor abban van adaptív értéke, hogy folyamatosan követi a gondozót, nem akar elszakadni tőle. A negyedik szakasz a 2 éves kortól kezdődő partnerség. A szeparációs szorongás csökken, már a tágabb környezetével is társas kapcsolatokat képes kialakítani a gyerek. 

Mary Ainsworth (1913-1999) - Idegen helyzet

Ainsworth úgy gondolta, hogy ha az anya – gyerek kötődés megszakad, akkor az a gyerek személyiségfejlődésére negatív hatással lesz. Ezt próbálta bizonyítani Ugandában ganda gyerekekkel. Megfigyelte, hogy a gyerekek az anyát biztos bázisnak tekintik, ahonnan biztonságosan fel lehet deríteni a világot.  Megfigyelte a kötődés korai szakaszát, ami felismerhető, ahogyan befejezi a sírást a baba, ahogyan mosolyog, és ahogyan vokalizál. A kötődési viselkedés megfigyelhető distressz esetén, szeparáció vagy veszély esetén, és amikor a hiányzó anya visszatér. Biztonságosan kötődő, bizonytalanul kötődő és nem kötődő típusokat különített el. A bizonytalanul kötődő gyerekek sokat sírtak, már akkor is, amikor az anya jelen volt. A biztosan kötődők akkor sírtak egy kicsit, amikor az anya távozott vagy nem volt jelen. A nem kötődő gyerekek sokat voltak egyedül, kevésbé volt érzékeny az anya, és ők voltak a legfiatalabbak a mintában. Ainsworth később úgy véli, hogy náluk a kötődés kialakulása késleltetett. A kötődési mintázatok az anya elérhetőségétől és érzékenységétől függtek. 

Később Baltimoreban újabb longitudinális vizsgálatot kezdett. Kidolgozta a 20 perces idegen helyzet vizsgálatot. Azt találta, hogy azoknak az anyáknak, akik következetesen válaszoltak, amikor a gyerekük elkezdett sírni , azok gyereke viszonylag keveset sír és biztonságosan kötődő lesz az első év végére. Ezek az anyák érzékenyek, válaszkészek a gyerekeik jelzéseire (pl. éhség, hasfájás...). Nem az az idő számít, amíg az anyánál van a gyerek, hanem a következetesség, ahogyan a baba jelzésére felveszi a gyereket, és az anya viselkedése, ahogyan dajkálja. A biztonságosan kötődő gyerekek nem mindig szeretik, ha felveszik őket. Szeretik felfedezni a világot. Nem csimpaszkodnak, nem nyűgösek. Az első év közepén a biztonságosan kötődő gyerekek szeparációs szorongás jeleit mutatják, ahányszor az anya kimegy a szobából. Olyan modell alakul ki náluk, hogy az anyának mindig láthatónak kell lennie. A bizonytalanul kötődő gyerekek többször sírnak, és mutatják a szeparációs szorongás jeleit, de ez független az anya távozásától, és amikor visszajön az anya elutasítják a közeledését. (Az idegen helyzet vizsgálatban elkülöníthetők a biztonságos és a bizonytalanul kötődő gyerekek. A bizonytalan kötődőket két csoportra lehet osztani bizonytalanul kötődő- szorongó- elkerülő és bizonytalanul kötődő-szorongó-ellenálló csoportra.  Az elkerülő gyerekeket az idegenek is képesek megvigasztalni. Amikor az anya visszatér, nem mennek hozzá vigaszt keresni. Az ellenálló gyerekek feldúltak, amikor az anya kimegy, de visszatérésekor sem nyugszanak meg. Main és munkatársai az idegen helyzet vizsgálatokban javaslatot tesznek az addig be nem sorolt gyerekeknek egy új kategória felállítására, amit dezorganizált kötődésnek neveztek el. Az érzéketlen, bántalmazó anyák gyermekei lesznek dezorganizáltak. A dezorganizált gyerekek lefagynak az anya jelenlétében, esetleg bántják magukat. 

Ha az anya következetesen válaszol a csecsemő jelzéseire, akkor a biztonságos kötődés valószínű. 

Ha az anya csak hosszas sírás után válaszol, akkor szorongó-ellenálló, ambivalens kötődés alakulhat ki.

Ha az anya nem válaszol a gyerek sírására, akkor önmagát kell, hogy megnyugtassa, elkerülő kötődés alakul ki.

Ha a síró gyereket bántalmazza az anya - ( pl. Haragosan rászól. Már megint sírsz. Hagyd abba!), akkor dezorganizált kötődés valószínűsíthető.

A bizonytalan kötődés is adaptív a kialakulásakor. A csecsemő igyekszik a szülő gondoskodásához alkalmazkodó „feltételes stratégiákat” kialakítani. Az elkerülő kötődés is egy ilyen stratégiai válasz az érzéketlen anyai viselkedésre. Marten De Vries afrikai családokkal dolgozott. Időközben aszály sújtotta a területet. Amikor visszatért, a hét „könnyű” gyerekből öt meghalt, a hat „nehéz” gyerekből öt élt. A könnyen kezelhető csecsemők valószínűleg jól kötődők voltak, akik keveset sírtak. A nehéz gyerekek pedig bizonytalanul kötődők lehettek, akik hangos sírással adták a világ tudtára diszkomfort érzetüket, kikövetelték az élelmet a nehéz időkben. Tehát a bizonytalan kötődésnek megmutatkozik nehéz helyzetekben az adaptív értéke. Main feltételezi, hogy az elutasító gondozói viselkedés, és a vele járó bizonytalan kötődés olyan stratégiák elsajátítására sarkallja az utódot, ami korai függetlenedéshez vezet. Ilyen viselkedést tapasztalunk az alacsony szocioökonómiai státuszú családoknál. Tehát az alacsony gazdasági státuszú családokból származó gyerekek inkább bizonytalanul kötődnek, hamarabb függetlenednek, hamarabb alapítanak családot.

A mai elméletek a kötődés kialakításában az anya reflektív szerepét emelik ki. Azt külön kihangsúlyoznám, hogy ezen a területen sikerült a kognitív és az analitikus elméletalkotóknak közös álláspontot találni. A reflektivitás Dennett intencionalitás fogalmából ered. Az intencionális tudati állapot alatt azt értjük, amikor nem tárgyként gondolunk a másik személyre, hanem egy gondolkodó, motivációval rendelkező ágensként. Az intencionális gondolkodás, más néven naiv tudatelmélet a másik viselkedésének az előrejelzésére szolgál. A reflektív funkciót Leslie velünk született különálló modulként képzeli el. Ha létezik ilyen modul, akkor ez az, ami az autistáknál sérül. A reflektív funkció a csecsemőben a gondozó viselkedésének hatására alakul ki. Meltzoff észrevette, hogy az újszülött csecsemők képesek az emberi arckifejezéseket utánozni. Amikor kinyitotta a száját, akkor az újszülöttek is azt tették, amikor a nyelvét nyújtotta, akkor azt is utánozták. Az izomorsók visszajelzéseiből tudják, hogy hol van a nyelvük, ezt hívjuk kinesztéziás érzékelésnek. Úgy tűnik, eleve össze van kapcsolva az emberi arc látványa, a saját test érzékelése és a motoros kéreg. Ez adja az alapot ahhoz, hogy „más elmék problémáját megoldjuk”. Egy másik szinkronitás is fontos, mégpedig az anya és az újszülött közötti. Amíg az anya beszél, a baba csendben van, a szünetekben viszont ő gőgicsél. 

A szociális biofeedback elmélet szerint a kontingens, a saját érzelemkifejezésével egyidejű érzelmi válaszokról tudják a csecsemők, hogy ez a saját érzésük – így jelölik meg az anyák a tükrözött érzéseket, és legtöbbször még el is túlozzák őket. Amikor az érzelemkifejezés nem kontingens, akkor a másik érzéseinek tulajdonítja a baba.  Amennyiben a tükrözés sérül, a gyermek fejlődése súlyosan károsodhat.
Azok az anyák tudták oltás után leggyorsabban megnyugtatni gyermeküket, akik visszatükrözték a gyerekük fájdalmát, de közben mosolyogtak vagy mókáztak. A depressziós anyánál csökken a kontingens érzelemkifejezés, ebből fakadóan csökken a gyermeküknél a kötődés biztonsága. A reflektív funkció hiánya antiszociális választ is eredményezhet oly módon, hogy az egyén a másikat nem egy intencionális ágensnek tekinti, nem emberként, hanem egy csoport arctalan tagjaként kezeli őt. A csecsemőkori biztonságos kötődés és a kortárscsoportban mutatott szociális kompetencia, a népszerűség, az empátia közötti erős kapcsolat. ( Fonagyék „Londoni Szülő-Gyerek Vizsgálat”-ban megnézték a születés előtti kötődési mintázatát az anyának és az apának. Azt találták, hogy „idegen helyzetben” a szülő kötődési mintája bejósolja a gyerekkel való kötődést. Az eredmények szerint független modelleket hoz létre a gyerek az anyáról és az apáról. Fonagyék a procedurális emlékezetet jelölik meg, ahol tárolódnak a kötődési információk. Nekem van egy olyan érzésem, hogy közvetlenül az agy huzalozása is megváltozhat, ezért olyan nehéz felülírni a kötődési mintázatot. Az újszülött agya plasztikusan változik. Azok a neuronok és szinapszisok, amelyek „feleslegesek”, amelyeket nem használnak, azok elhalnak. „Vannak olyan régiói idegrendszerünknek, ahol a fejlődés korai szakaszában kétszer annyi fejlődő idegsejt áll rendelkezésre, mint amennyi a differenciálódás után megmarad. Ez lehetővé teszi, hogy csak azok az idegsejtek maradjanak meg, amelyek megfelelő kapcsolatrendszert építettek ki, funkcionálnak, tehát működőképesek, míg azok, amelyek csak félig-meddig vagy egyáltalában nem voltak erre alkalmasak, kiszelektálódnak.” 

Tehát a biztonságos kötődéshez az anya válaszkészsége, és a tükrözés is fontos. A tükrözés megszűnését mutatja a still-face kísérlet. 

A biztonságos kötődés segíti a felnőttkori érzelemszabályozást, a stresszkezelést. Stressz esetén a kortizol-"stresszhormon" szintje megemelkedik. A biztonságos kötődőknél a stressz elmúltával visszaáll a normál szintre, bizonytalanul kötődőknél magas marad.

 A bizonytalanul kötődők máshogy látják, eltúlozzák a stresszt, erősebben szoronganak tőle, nagyobb valószínűséggel gyermeki megküzdést fognak alkalmazni ellene. Elkerülnek, halogatnak..., nem adekvát, racionális megküzdést választanak.

A kötődés kialakításáért a gondozó, az anya felelős. nagyon sokszor transzgenerációs traumatizáció tapasztalható a bizonytalanul kötődő gyerekek édesanyjánál. Ha a nagymama depressziós és|vagy alkoholista volt, akkor ezek az emlékek rögzülnek a gyerekbe, az anyába, annak ellenére, hogy nincs tudatos emléke róla. Amikor hasonló helyzetbe kerül, gyereke lesz a rossz érzések, szorongások eláraszthatják, és nem tud figyelni a gyerekére. A depressziós anyák nem tudnak figyelni gyerekükre, nem tudják tükrözni az érzelmi állapotát. 

Amikor szociálpszichológiai aspektusát nézzük a kötődésnek, akkor agy komplex önbeteljesítő mechanizmust láthatunk. A biztonságosan kötődők már akár az első találkozáskor több törődést kérnek, és ennek következtében valószínűen többet is kapnak, mint a bizonytalan kötődők. A több törődés megerősíti a pozitív belső reprezentációjukat, és valószínűbben keresik a törődést a későbbiekben. Valószínűen ugyanez a folyamat játszódik le a bizonytalan kötődőknél, csak ők kevésbé keresik a partner törődését, és így kevesebbet is kapnak.  Azok az emberek, akik kellemesnek ítélik a másokkal való intim közelséget, azok megbíznak a másikban, hisznek benne, ők több támogatást kérnek, és kapnak a kapcsolataikban. Azok az emberek, akik idegesek amiatt, hogy elhagyják őket, megkérdőjelezik a szerethetőségüket, azok kevesebb támogatást kérnek. A rövid távú longitudinális vizsgálatok nagy korrelációt mutatnak a kötődés típusát illetően. A romantikus kötődéssel kapcsolatos hosszú távú longitudinális vizsgálatoknál kisebb a korreláció. A családi körülmények, a szociális stressz, a barátok, serdülőkori csoport, a partnerkapcsolatok és a saját gyerekkel kialakított kapcsolat mind változtathatja a gyermekkorban kialakult modellt.

Kötődés és a biológia

A kötődéssel kapcsolatosan a hormonok közül elsősorban az oxitocint említi a szakirodalom. Az oxitocin méhösszehúzó hatása miatt kiemelkedően magas szintjét mérték szüléskor. A szoptatás során is termelődik az oxitocin, ami valószínűen a hormonális hátterét biztosítja a kötődésnek. A bizonytalan kötődők emelkedett ACTH és kortizol stresszaktivitást mutatnak. A hippokampuszukban alacsonyabb a glükokortikoid receptorok mRNS-ének a mennyisége, aminek hatására kevésbé tudja érzékelni és leszabályozni a kortizol szinet. A legújabb kutatások genetikai kapcsolatokat keresnek, melyek felelősek lehetnek a kötődésért. A 5-HTTLPR génből azok, akik a rövid allélt hordozzák gyengébb az emocionális stabilitásuk, és nagyobb valószínűséggel bizonytalan kötődők. 5-HTTLPR gén a szerotonin szállításért felelős. Azt feltételezik, hogy a kötődésre való hatását az amygdalán keresztül fejti ki.  A DRD4 dopaminreceptor génjének a polimorfizmusa szintén kapcsolatban van a bizonytalan (dezorganizált) kötődéssel. 
A tükörneuronok is szerepet játszanak a kötődés kialakításában. A tükörneuronok akkor is tüzelnek, ha én hajtok végre egy cselekvést, és akkor is, ha látom, hogy más csinálja. Segít a másik tudatállapotát meghatározni. Az empátia alapja lehet. Ha a partnerünk keresztbe fonja a karját, akkor mi is önkéntelenül azt tesszük, amikor figyelünk rá. 

A betegséghez vezető bizonytalan kötődés modellje

A kötődés befolyásolja a stressz szabályozását. A bizonytalan kötődőknél megnövekszik az aggodalmasság, az észlelt stressz mértéke. Akár a normál szívverését is potenciális veszélyforrásként élheti meg. A bizonytalan kötődőknél nagyobb az ellenségesség és a szomatizáció mértéke. Megváltozik a stressz válasz szabályozása. Elsősorban a HPA tengely felelős az ACTH és a kortizol szabályozásáért. A magas kortizol szint a szervezet kimerülését okozza. Az elkerülő kötődés kevesebb szociális támaszkérő viselkedéssel társul.

Megváltozik az érzelmek szabályozása. Csökken a belső, és nő a külső érzelemszabályozók(alkohol, drog, nyugtató) használata. A bizonytalanul kötődőknél megnő a káros szerhasználat, bejósolja a serdülőkori dohányzást és alkoholfogyasztást. A bizonytalan kötődés az evészavarok valószínűségét megnöveli, többet aggódnak testsúlyuk miatt. A kockázatos szexuális viselkedés is gyakoribb a bizonytalanul kötődőknél.

A bizonytalan kötődés befolyásolhatja a védőfaktorok használatát. Kevésbé tartják be betegség esetén az orvos utasításait. Kevésbé igényelnek társas támogatást. (Maunder és Hunter, 2001) A fenti modell nem foglalkozik a depresszióval, ami szintén következménye lehet a bizonytalan kötődésnek. A bizonytalan kötődés és a depresszió között Waldingerék r=0,47 nagyságú korrelációt találtak. 

Ha emlékeztek még, hogy a kezdő állítások közül melyiket választottátok, akkor megtudhatod, hogy melyik kötődési minta jellemző rád.

Biztonságos: Könnyű számomra, hogy érzelmileg közel kerüljek másokhoz. Számomra kellemes, ha másoktól függök, és ha mások függenek tőlem. Nem aggódom amiatt, hogy egyedül maradok vagy nem fogadnak el.

Ambivalens: Számomra kényelmetlen közel kerülni másokhoz. Szeretnék érzelmileg közel kerülni másokhoz, de nehéznek találom, hogy teljesen megbízzam a másikban vagy függjek tőle. Attól félek, hogy megsérülök, ha másokat túl közel engedem magamhoz.

Dezorganizált: Szeretnék teljes intim érzelmi közelségbe kerülni másokkal, de mások vonakodnak olyan közel kerülni, mint amennyire én szeretném. Kényelmetlenül érzem magam közeli kapcsolatok nélkül, de aggódom, hogy mások nem méltányolnak annyira engem, mint én őket.

Elkerülő: Kényelmesen érzem magam közeli érzelmi kapcsolatok nélkül. Nagyon fontos számomra, hogy független, önálló legyek. Nem szeretem, ha másoktól függök, és ha mások függenek tőlem.
(Cassidy és Shaver, 2002)