Az ADHD az egyik leggyakoribb gyermekkori pszichiátriai betegség. Három csoportba sorolhatóak a tünetek. 

• A hiperaktivitás - túlmozgást jelent. (a továbbiakban az ADHD–t néhol csak hiperaktivitással helyettesítem) Amikor a hiperaktivitás a vezető tünet, azt hipermotilitásnak is nevezzük. Nem bírnak megülni a fenekükön, folyton mozognak, mintha fel lennének húzva. Ha egyhelyben ülnek, akkor is tapasztalható a motoros nyugtalanság náluk. Jár a kezük, lábuk, matatnak. Sokat beszélnek, nehezen tudják kontrollálni magukat.
• A második faktor az impulzivitás. Nehezen tudják az indulataikat kezelni, türelmetlenek, a kisgyerekkori hiszti sokáig megmarad. Az iskolában előfordul, hogy kötekednek, verekszenek, valahogy mindig bajba keverednek.
• A figyelemzavar társulhat a hiperaktivitáshoz, de vezető tünet is lehet. Az ilyen gyerekek nehezen tudják összpontosítani a figyelmüket. Tanórákon rövid ideig tudnak figyelni. Akármi – egy repülő légy is – eltéríti a figyelmüket. Dolgaikat elhagyják. Havonta kell új kesztyűt vagy más elvesztett dolgot venni nekik. Óvodás korukban nem tudnak kitartóan játszani egy játékkal. Mindig újat szeretnének kipróbálni.

A Hiperaktivitást 1902-ben G. Still már kórképként említette. A korai időkből magyar vonatkozása is van Benedek Elek: Pajkos Peti pajkosságai című meséje révén. 1937-ben már amfetamin típusú molekulát használtak a kezelésében. Korábban agykárosodást – MCD minimális cerebrális diszfunkciót, vagy POS pszicho-organikus szindrómát – feltételeztek a háttérben, ami nem igazolódott be. 1960-tól nevezték először hiperaktivitásnak (Chess). Ekkortól terjedt el a stimulánsok használata a gyógyításában. 1968-tól önálló kórképként jelenik meg a DSM II-ben.

Epidemiológia

Az iskolások 5 %-át érinti a betegség, felnőtteknél 4 %. Korábban gyermekbetegségként tekintettek rá, de ma már tudjuk, hogy a legtöbb esetben végigkíséri az életet. A felnőtteknél az érettebb frontális lebeny jobban képes legátolni a viselkedést, azonban a hiperaktív gyereket hozó- általában apukáknak-, gyakran folyamatosan mozog a lába, motorosan agitáltak.

Gyakoribb fiúknál, a fiú:lány arány 3:1-hez vagy még nagyobb.

Diagnosztizálás

F90.0 Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar

Hiperkinetikus zavar magatartászavarral Diagnosztikai kritériumok (DSM: Figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar)

A/ Vagy (1) vagy (2):

1. Maladaptív, fejlődési szintnek nem megfelelő figyelmetlenség min. 6 tünete min. 6 hónapig:

• gyakran nem figyel megfelelően a részletekre/ gondatlan hibát vét iskolai és egyéb munkában
• gyakran nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül
• gyakran úgy tűnik, nem figyel, mikor beszélnek hozzá
• gyakran nem követi instrukciókat/ elmarad iskolai és egyéb munka, kötelesség befejezése (nem oppozíciós viselkedés vagy az instrukciók megértési zavara miatt)
• gyakran nehézség a feladatok és a tevékenységek megszervezésében
• gyakran elkerüli, nem szereti v. ellenáll, tartós mentális erőfeszítést igényelő feladatok elvégzésére
• gyakran elveszti a dolgait (játékokat, iskolai felszerelést, ceruzákat, könyveket, szerszámokat)
• könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek
• napi tevékenységben gyakran feledékeny

2. Maladaptív, fejl. szintnek nem megfelelő hiperaktivitás-impulzivitás min. 6 min. 6 hónapig:

hiperaktivitás:

• gyakran babrál, kézzel-lábbal, az ülésen fészkelődik
• elhagyja helyét osztályban v máshol, mikor ülve kellene maradni
• rohangál, ugrál, mászik, mikor nem helyénvaló (serdülőknél lehet nyugtalanság szubjektív érzése)
• nehézségei vannak az önálló, nyugodt játéktevékenységben
• izeg-mozog, vagy úgy cselekszik, mint akit felhúztak
• túlzott mennyiségű beszéd

impulzivitás:

• kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna
• nehézségei vannak a várakozással
• félbeszakít másokat (pl. beszélgetéseket vagy játékokat)

B/ olyan hiperaktivitás/ impulzivitás/ figyelmetlenség, melyek sérülést okozhatnak 7 éves kor előtt

C/ min. 2 helyzetben a tünetek miatt funkciózavar van jelen

D/ klinikailag jelentős funkcióromlás szociális, iskolai, foglalkozási működésben

E/ nem kizárólag pervazív fejlődési zavar, sch, pszichotikus zavar, más mentális zavar (affektív, szorongásos, disszociatív, személyiségzavar.)

Fontos a részletes anamnézis. Hogy mikor kezdődtek a tünetek. Gyakran már csecsemőkorban nyugtalan baba volt. Tünetek együttállása, lefolyása.

Létezik magyarra fordított, sztenderdizált becslő skála. SWAN (Strength and Weakness of ADHD-symptoms and Normal-behavior) (Lakatos és mtsai, 2010) 18 kérdésből áll (pl. 8. Figyelmen kívül hagyja a zavaró külső ingereket, pl. zajokat.). A skála a cikk függelékében megtalálható.

A gyakorlatban a problémákat mind a szülő, mind az iskola jelzi. Ez a diagnózis felállításának a kritériuma is, hogy otthon is és az iskolában is megjelenjenek a problémák. „Egy pillanat nyugta sincs. Be nem áll a szája. Mindig csinál valamit. Mindenbe belekap. Verekszik. Zavarja az órát. Rövid ideig tud figyelni. Elhagyja a dolgait.”

Általában a munkamemória (rövid idejű emlékezet) is gyengébb az ADHD-soknál. Saját tapasztalatom, hogy a fordított számterjedelem pontjaik általában alacsonyabbak. Ami azt jelzi, hogy lehet, hogy a tár méretével nincs probléma, de a központi vezérlő nem működik megfelelően. Ezért nehezebb a tárolt elemek manipulálása, akár matematikai műveletek fejben való elvégzése esetén. Sokszor a gyengébb rövid idejű emlékezet okozza a figyelmetlenséget, mivel az elmondottak töredékére emlékszik csak.

A hiperaktív gyerekek lába mindig tele van sérüléssel, kék-zöld foltokkal, ami lehet, hogy nem diagnosztikai kritérium, de elég jól mutatja az impulzivitását.

Hasonló tüneteket tapasztalhatunk kötődési zavar estén és bántalmazott gyerekeknél is. A bántalmazott gyermekek folyamatosan monitorozza a környezetét a veszélyt keresve.

Kialakulása

Az ADHD kialakulásának nincs egyetlen rizikó tényezője. Többféle kialakulása is lehet a hiperaktivitásnak. Átfedés van az ADHD és egyéb idegrendszeri fejlődési zavarok között, többek közt az autizmussal, és komorbiditás egyéb pszichiátriai és viselkedési zavarokkal.

Az ADHD gének által kódolt, öröklött betegség. Az öröklési mutatója nagyon magas (0,76-09). Az etiológiájában a dopamin transzporter és receptorokat meghatározó gének a legfontosabbak. A kezelésükre használt gyógyszerek is a dopamin rendszeren keresztül hatnak (methylphenidate, amfetamin) (Wu és mtsai, 2012). Egy másik gén (COMTval158met, ami a COMT enzim expressziójáért felelős) is szerepet játszik az ADHD kialakulásában. A COMT enzim a dopamin gyors lebontásáért felelős. Ez a gén a végrehajtó funkció zavarral és a károsodott szociabilitással együtt jár. Az ADHD mellett a viselkedészavarral, és az antiszociális viselkedéssel is összefüggésbe hozható.

A gének és a környezet hatását nehéz szétválasztani. A hiperaktív szülők, akik indulatszabályozása gyenge, nem tudnak megfelelő mintát mutatni a gyerekeiknek. Egy hiperaktív anya kevésbé valószínű, hogy lemond a dohányzásról terhessége idején. (A dohányzás önmagában is növeli az ADHD kockázatát.) A gének, és a környezeti mechanizmusok összefonódva okozzák a hiperaktivitást. 

Az alacsony jövedelmű családok, a bántalmazó szülők vagy azok a családok, ahol ellenségesek a kapcsolatok egyaránt növelhetik gyermekeiknél az ADHD kialakulásának esélyét, a meglévő hiperaktivitást pedig antiszociális irányba tolhatják el. A hiperaktív gyerekeknél az anya-gyerek közti ellenséges viszony nem csak ok, hanem okozat is lehet. A kötődési zavar is csökkenti az érzelem-, és indulatszabályozást, ami hiperaktivitásszerű viselkedést okoz. A korai depriváció, az örökbefogadott gyerekeknél hiperaktív és autisztikus tüneteket hoz létre.

Perinatális kockázatok:

A magzati tesztoszteron szintjük is magasabb az ADHD-s gyerekeknek. A terhesség alatti anyai stressz, az anya dohányzása, szerhasználata is több tanulmányban felmerül a hiperaktivitással összefüggésben. Az alacsony születési súly korrelál a figyelemzavarral.

A környezetszennyezés– ólom, növényvédőszer, műanyagok (PCB) – is szerepet játszhatnak a kialakulásában.

Léteznek kutatások, amelyek nyomelem hiányként tekintenek a hiperaktivitásra, bár ezek még nincsenek megfelelően alátámasztva. Magnéziumot és telítetlen zsírsavakban gazdag diétát javasolnak. Ezek a diéták nem hoznak statisztikailag kimutatható változást (Sonuga-Barke és mtsai, 2014).

Az ADHD neuropszichológiai modellje

(Sergeant és mtsai, 2003):

Késleltetési averziós modell – Az ADHD-s gyerekek nem tudnak késleltetni. Ha választani lehet, hogy egy kis jutalmat azonnal megkaphatnak, vagy egy nagyobbat később, akkor az azonnalit választják.  Szülők nem mondják el hiperaktív gyereküknek, ha mennek valahova, mert akkor minden percben megkérdezi: „Mikor megyünk már?” A jutalmazásért a dopamin pályák felelősek, a gátlásért pedig a prefrontális kéreg.

Viselkedés gátló|aktiváló modell – feltételezi, hogy alulműködő BIS (elkerülő) és túlműködő BAS (aktiváló) rendszere van a hiperaktív gyerekeknek (Gray).  Az elkerülő rendszer alulműködését jelzi, hogy a hiperaktív gyerekeknek arosualja, bőrellenállása nem emelkedik problémahelyzetben. Az aktiváló rendszer arra ösztönöz, hogy feladathelyzeteket oldjon meg.

Gátló modell – az ADHD-t a gátló rendszer hibájának látja. A gyenge viselkedési gátlás felelős a végrehajtó funkciók egyéb zavaráért. A modell szerint az energetizáló faktorokat, az arosualt is felügyeli a gátló rendszer top-down folyamata. 

Végrehajtó funkció modell – öt területet ölel fel: gátlás, késleltetés, tervezés, fluencia és munkamemória. További top-down folyamatok is ide tartoznak az érzelem- és arosual szabályozás, valamint a figyelem kontrollja. Ezek a top-down folyamatok a célvezérelt viselkedésszervezést szolgálják.

Kognitív energia modell – szerint kognitív mechanizmusok, energetikai rendszer és a végrehajtó viselkedés kontrollrendszere is felelős az ADHD-ért. A modell top-down és buttom-up folyamatokat is feltételez. A késleltetés averziós és a viselkedés gátló|aktiváló modelleket is magába foglalja, mint a frontális kéreg végrehajtó funkcióinak zavara.

Önmagában egyik modell sem írja le tökéletesen az ADHD-t. A kognitív energia modell jellemzi átfogóan a hiperaktivitást. Fontos a jutalomközpont ingerlése, a csökkent késleltetés és gátlás. A magas szintű működéseknél megtaláljuk a munkamemória deficitet. A munkamemória téri és verbális komponense is érintett lehet. A munkamemóriának nem csak tároló funkciója van, hanem manipuláló is. A munkamemória összehasonlítja a stimulusokat a hosszú távú memóriával. Monitorozó funkciója egy magas szintű, stratégiai végrehajtó funkció (Sergeant és mtsai, 2003). 

Szintetizálva a neuropszichológiai modelleket a hiperaktív gyereknek alacsonyabb az izgalmi szintje, ezért folyamatos ingerlést igényel. Amint belekezd egy tevékenységbe, az növeli az izgalmi állapotát, ezért jobban érzi magát. Azonban hamar unalmassá válik az adott tevékenység, csökken az izgalmi állapot, és bármilyen új dolog (egy légy röpte) elvonhatja a figyelmét, mert hiányzik a gátló funkció, ami kiszűrné a „zavaró” ingert. Mivel folyamatosan fenn kell tartania az izgalmi állapotát, ezért folyamatos ingerlésre van szüksége, különben elaludna. 15-20 percig még bírja az óra menetét követni az iskolában, de a gyenge munkamemória miatt nagyobb erőfeszítést igényel számára a tanórára figyelni. Fárad a figyelme, a tanóra monotonsága miatt pedig csökkenhet az arousalja, alvás közeli állapotba jut. Az arousal fordított U alakú görbéje a hiperaktívoknál az extrovertáltakéhoz hasonlóan eltolódott lehet a magasabb izgalmi szint irányába, és|vagy alacsonyabb izgalmi szintről indul, és|vagy több inger kell a teljesítmény, az arousal emelkedéséhez. Megböki a társát, aki válaszol.  Ilyenkor mindegy, hogy mi történik, csak történjen valami, ami megemeli az izgalmi állapotát. Ugyanez lehet a helyzet a verekedéssel, a kötözködéssel, visszaszólnak, visszaütnek. A fájdalom is egy plusz inger, melyhez már úgyis hozzászokott a sok esés, baleset során.

Az ADHD következményei:

A hiperaktív gyerekeknél 50 százalékban tanulási problémák jelentkeznek. 80 százalékuknál időnként súlyos viselkedészavar is előfordul (Comer, 2005). Az ADHD-s gyerekeknek alacsonyabb lesz az iskolai végzettsége, kevesebb lesz a fizetésük, hamarabb lesznek munkanélküliek, nagyobb valószínűséggel lesz pszichiátriai megbetegedésük.  A droghasználatot is előbb kezdik, és többet használnak, többször kerülnek a drog miatt kórházba, és a sikeres leszokások után gyakrabban esnek vissza. Hétszer akkora a valószínűsége a droghasználatnak és ötször akkora az alkohol abúzusnak ADHD-soknál, mint kortársaiknál. A szerhasználó ADHD-soknál nincs haszna a gyógyszeres kezelésnek. Ez alól kivételt képeznek a kokaint használók, mert a ritalinnak hasonlók a hatásai, ezért kiválthatja, helyettesítheti a szert. A hiperaktív lányok a fiúknál is veszélyeztetettebbek. A droghasználók közt ugyanannyi az ADHD-s fiú és a lány, pedig a népességben 3:1-hez az arány (Emmerik-van és mtsai, 2011). A figyelemzavar a nikotinfüggőséget jelzi előre. A nikotin segíti a figyelem szabályozását. Számukra sokkal nehezebb a leszokás a cigarettáról, valószínűen egész életükben dohányozni fognak. Az oppozíciós viselkedés az anyával szemben növeli a cannabis és az alkohol használat valószínűségét.  A szorongás és depresszió védőfaktorként működik. Kevesebb szert használnak a szorongó vagy depressziós ADHD-sok. A fiatalkori gyógyszeres kezelés csökkenti a felnőttkori szer- és alkoholhasználatot. A stimuláns szedés időtartama nincs összefüggésben a későbbi szerhasználattal (Dalsgaard és mtsai, 2014). A hosszan tartó gyógyszerezés nem ajánlott. Csökkenhet a hatékonysága és súlyosbíthatja a tüneteket.

Terápia:

(A leírtak egy részét a Vadaskert ADHD továbbképzésén tanultam.) Az időben megkezdett hatékony terápia csökkentheti, megóvhatja őket a felnőttkori negatív következményektől. Fel kell készíteni őket, hogy az élet fordulópontjain jó döntéseket hozzanak. Ne hagyja ott az iskolát. Mérje fel, hogy mi a hosszú távú érdeke.  A kliens szempontjából a negatív önértékelés csökkentése az egyik legfontosabb feladat a terápia során. Már a szerződéskötésnél alapvető, hogy a jobb beilleszkedés, a kevesebb iskolai, otthoni konfliktus benne legyen. A rosszgyerek címkét, ha már kisalakult, akkor meg kell próbálni levenni róla. Példákat lehet mondani, korábbi esetekből, hogy idővel egyre jobban fogja tudni szabályozni az indulatait, a figyelmét. A hiperaktivitás előnyeit is lehet hangsúlyozni. A széles érdeklődési kör előnyére válhat. Ha az impulzivitását, esetleges agresszióját sikerül megfékezni, akkor a felszabaduló energia dinamikát, lendületet adhat a viselkedésének, kitartást a munkájában. A frontális kéreg Huszon éves korig is fejlődik, tehát nem kell egyből csodát várni. De ha kitartó, akkor egyre jobban fog fejlődni az önszabályozása.

Javasolt olyan pályát választani, ahol nem kell napi nyolc órát az íróasztal mellett ülni. Változatos, számára érdekes foglalkozásokat kell keresni. A hosszú távú célok kitűzése fontos. Olyat kell találni, ami fenn tudja tartani a motivációját. A tanulás eredményességét is sok esetben javítani lehet.

A sport, különösen a küzdősportok, mint például a karate nagyon előnyös a hiperaktív gyereknek. Ösztönözni kell a rendszeres sportolás elkezdésére, folytatására. A küzdősportok azért különösen hasznosak, mert az agressziót megtanulja proszociális úton levezetni. A szabálykövető magatartásban, a kerettartásban, az önfegyelemben is hasznos. Sok gyerek elkezdett már számos sportot, de valamilyen konfliktusa támadt, vagy egyszerűen hiányzott a kitartása, és a szülők kitartása is.

Az agresszió kezelésére imaginatív technikát ajánl a pszichológia (Perczel, Mórotz, 2010). Képzelje el azt a helyet, ahol a legboldogabb volt! Mesélje el a részleteit, a környezetet, az illatokat, a színeket, a hangokat… Később le is lehet rajzolni ezt a helyet. Arra kérjük, hogy ha konfliktus helyzetbe kerül, próbálja ennek a helynek a képét felidézni, ezzel csökkentve az indulatait.

Ajánlott átbeszélni a kortárs kapcsolati problémákat. Hogyan fogadja el a közösség. Ha segít társainak, akkor barátságosabbak lesznek, és az önértékelése is javul. Ha elég intelligens, akkor üres szék, vagy drámás eszközökkel több nézőpontból is megvizsgálhatjuk a konfliktusokat.

A számítógépes ADHD-s terápiák a figyelem fókuszálását, és munkamemória tréninget használnak. Ilyen programok:

AIXTENT (CogniPlus): Figyelemfejlesztő, szelektív, osztott, fókuszált és állandó

Captain’s Log: Figyelem, munkamemória, vizuomotoros funkciók, probléma megoldás

Cogmed (RoboMemo): munkamemóriafejlesztő, téri vizuális vázlattömb és verbális

CogniPlus: Figyelem, munkamemória, vizuomotoros funkciók, végrehajtó funkciók,
                     hosszú távú memória

Locu Tour: akusztikus, verbális és vizuális figyelem; végrehajtó funkciók, akusztikus és vizuális memória

Pay Attention!: Figyelem

RehaCom: figyelem, memória, vizuomotoros funkciók, végrehajtó funkciók

REMINDER: (részben gépesített) memória tároló és előhívó stratégiák

Sonuga-Barke (Sonuga-Barke és mtsai, 2014) meta analízise azt mutatja, hogy a fenti programok fejlesztik a figyelem vagy a munkamemória egy-egy összetevőjét, de nagyon kicsi a transzferhatás. Az ADHD lényegében alig változik.

Neurofeedback tréninget is használnak az ADHD kezelésére. EEG mérése közben játszanak a számítógépen a gyerekek. A gyerekeknek elmagyarázzák, hogy a feedback ikon, ha pirosra vált, akkor összpontosítják a figyelmüket, amikor kékre vált, akkor ellazultak. 3 hét után 25 százalékkal csökkent az ADHD becslőskálán a pontszámuk (Heinrich és mtsai, 2004).

Biztos vagyok benne, hogy a hiperaktív gyerek hiperaktív marad a terápia után is. A sikeres terápia annyit jelent, hogy egy kicsivel pozitívabb irányba terelődik az élete.

Gyógyszeres terápia.

Súlyosabb eseteknél javasolt a gyógyszeres terápia elkezdését is.

„A stimulánsok tehát nem elnyomják a gyermek tüneteit, nem fejbevágják, hanem beindítják azokat a belső biokémiai folyamatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyermek képes legyen saját magát kontrollálni” (Gyarmathy, 2002).

A hosszan tartó gyógyszerezés nem ajánlott. Csökkenhet a hatékonysága és súlyosbíthatja a tüneteket. A gyógyszeres terápia nem csak a tüneteket csökkenti, de javítja az anya-gyerek kapcsolatot, könnyíti a beilleszkedést. A korai gyógyszeres terápia csökkenti a későbbi szerhasználatot.

A szülők edukációja nélkülözhetetlen. Erősíteni kell a szülő-gyerek kapcsolatot. Különösen nehéz ez hiperaktív gyerekeknél, ahol nagyon gyakori az oppozíciós viselkedés. A vadaskertben szülőtréningeket tartanak.

A szülői alrendszert is erősíteni kell, és a szülő önbecsülését.

„Mivel az összes családra érvényes az, hogy az apa a feleségét és annak helytelennek tartott nevelési módszereit hibáztatja a tünetek kialakulása miatt, és a szülők között is gyakoriak az ebből fakadó konfliktusok, még a stabil házasságban élők párkapcsolata is nap mint nap erős szakítópróbáknak van kitéve. Ebből fakad, hogy a család egészének stabilitását befolyásolja az, hogy van-e a szülőknek lehetőségük arra, hogy érzelmi és pszichés feltöltődést biztosító programokon vegyenek részt kettesben.”  (Szűcs, 2002)

Fontosak az egységesen használt szabályok betartatása mindkét szülő részéről. Ha nem fognak össze minden nevelési helyzetben a szülők, akkor saját helyzetüket ellehetetlenítik. Ha kóros trianguláció is előfordul, amikor az egyik szülő a gyerek mellé áll a másik szülővel szemben, akkor a gyerek kezelhetetlenné válik. Szűcs (2002) kutatásában a hiperkinetikus gyereket nevelő szülők kimerültségről, tehetetlenségről panaszkodnak. A környezetük nevelési problémának véli a gyerekük viselkedését. Beindul az ördögi kör. A gyerek hiperaktivitása elviselhetetlenné fokozza a szülők problémáját, a kimerült szülő pedig nem képes a megfelelő kerettartásra, amitől tovább romlik a gyerek viselkedése.

A szülők és tanárok közti kapcsolatot is erősíteni kell. Napi szintű kapcsolattartásra van szükség hiperaktív gyerek esetén. A szülőnek és a tanárnak is ugyanaz az érdeke, sőt még a gyerek hosszú távú érdeke is az eredményes iskolai előmenetel. 

Fontos a megfelelő kommunikáció a hiperaktív gyerekkel. Rövid üzeneteket mondjunk. „Gyere enni most!” Közben megérintjük, és felvesszük a szemkontaktust. Nem mondjuk el ugyanazt többször, Gyarmathy (2002) ezt „egyszer mondom” szabálynak nevezi. Meg kell tanítani, hogy azonnal jöjjön.

A hiperaktív ovisoknál ajánlott +1 év óvodai nevelés, akkor is, ha nagyon okos. Ha érettebben kerül az iskolába, akkor könnyebben veszi az akadályokat.

Javasolt felkészíteni a szülőket a serdülőkori nehézségekre, hogy a hiperaktív gyereknek is és a szülnek is sokkal nehezebb a serdülőkor. De túl lehet, és túl kell élni.

Fel kell állítani az alapvető szabályokat, és azokat következetesen betartatni. Viszonylag kevés szabályt állítsunk.

Büntetésnek a figyelemmegvonás ajánlott provokáló viselkedés esetén. Magára hagyni, vagy beküldeni a szobájába. („Ha megnyugodtál, kijöhetsz.”) Hátat fordítani, szemkontaktust elkerülni, az érzelmeket tudatosan visszafogni. Nincs se arc, se pantomimika. Hiszti esetén nincs értelme a magyarázkodásnak. Ha a gyermek megnyugodott, majd megbeszélik a problémát. Fontos, hogy a szülő szülő szerepben legyen. Nem szabad hagyni, hogy kifogásokat találjon a gyerek. Amint belemegy a szülő a magyarázkodásokba, a gyerek átveszi az irányítást. Sokkal erősebben kell tartani a hiperaktív gyerekeknél a kontrollt. A pozitív megerősítők is hasznosak lehetnek. Elsősorban a szóbeli dicséret. Az erőfeszítéseit dicsérjük, a tevékenységet. Azonnal jutalmazhatunk csillagokkal, piros ponttal, matricával. Ha eléri a napi megbeszélt pontot, akkor megkaphatja a szokásos jutalmat. Prioritásokat kell állítani. A legnagyobb problémát okozó viselkedést (pl. agresszió) kell először változtatni. A jutalmakat is azért adni. Ha egész héten sikerült elérnie a megállapodott pontot, akkor hétvégén nagyobb jutalom (kirándulás, mozi). A rendszeres visszajelzés fontos. Problémás viselkedések után, miután elmúlt a hiszti, meg kell beszélni a problémát. Esténként az ágyban, javasolt értékelni a napot, pénteken a hetet. A pozitív megerősítők segítenek begyakorolni a helyes viselkedést, megtanulja a gyerek a beilleszkedéshez, együttműködéshez hatékony készségeket.

Az idő strukturálása nagyon fontos, ajánlott napirendet készíteni. A rutinokat ki kell alakítani. A reggeli és esti programoknak a menetrendjét minden nap követni kell. A küzdősport a szabálykövető viselkedés kialakítása miatt is rendkívül hasznos (Gyarmathy, 2002).

A tanárok edukálása is szükséges. Az ADHD-s gyerekeket előre kell ültetni. Feladatokkal kell ellátni. Gyakori szemkontaktust ajánlott tartani velük. Ha probléma van vele, akkor mellé állni, odaülni az asztalához. A fizikai közelség plusz ingerként hat, és segít a szabályozás fenntartásában. A kisebb viselkedési problémákat, hogy izeg-mozog, fészkelődik… figyelmen kívül kell hagyni. Amíg az óra menetét, a többieket nem zavarja, addig mehessen a szemeteshez hegyezni, törölje le a táblát, kapjon feladatokat. Valamilyen formában meg kell engedni számára a túlmozgás levezetését. Ha indulati örvénybe kerül vagy féktelenné válna, akkor javasolt kivinni az osztályból. Ahol van Arizona szoba, ott ez könnyen megoldható. Elfogadó, de határozott, kerettartó pedagógiai vezetés ajánlott.

 Forrás:

Emmerik-van Oortmerssen, K., et al., Prevalence of attention-deficit hyperactivity disorder in substance use disorder patients: A meta-analysis and meta-regression analysis. Drug Alcohol Depend. (2011)

Gyarmathy Éva  (2002): A hiperaktivitás kezelése. Új Pedagógiai Szemle, 11.sz. – p. 84-89.

Heinrich H, Gevensleben H, Freisleder FJ, Moll GH, Rothenberger A: Training of slow cortical potentials in attention-deficit/hyperactivity disorder: evidence for positive behavioral and neurophysiological effects. Biol Psychiatry 2004; 55:772–775

Lakatos Krisztina, Birkás Emma, Tóth Ildikó, Gervai Judit: Gyermekkori viselkedési problémák felismerésének lehetőségei rövid kérdőívekkel II: A SWAN (Strength and Weakness of ADHD-symptoms and Normal-behavior) skála magyar változata a figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar szűrésére, PSYCHIATRIA HUNGARICA 25: (6) pp. 493-502.

Luke Clark; Andrew D Blackwell; Adam R Aron; Danielle C Turner; Jonathan Dowson; Trevor W Robbins; Barbara J Sahakian: Association between response inhibition and working memory in adult ADHD: a link to right frontal cortex pathology? Biological psychiatry 2007;61(12):1395-401.

Perczel Forintos, D., Mórocz, K. Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest; 2010.

Sergeant, J. A., Geurts, H., Huijbregts, S., Scheres, A., & Oosterlaan, J. (2003). The top and the bottom of ADHD: A neuropsychological perspective. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 27, 583–592.

Sonuga-Barke, E; Brandeis, D; Holtmann, M; Cortese, S (Oct 2014). "Computer-based Cognitive Training for ADHD: A Review of Current Evidence.". Child and adolescent psychiatric clinics of North America 23 (4): 807–824. doi:10.1016/j.chc.2014.05.009. PMID 25220088