Absztrakt

A nők és a férfiak számos területen eltérően gondolkodnak, többek közt különböznek verbális és téri képességeik tekintetében. A nők valamivel empatikusabbak, a férfiaknak némileg jobb a rendszerező képességük. Ennek hátterében számos biológiai és környezeti faktor megtalálható. Ezen tényezők egyike az agyféltekék funkcionális különbségei, vagyis a lateralizáció. A magzati tesztoszteronszint kapcsolatba hozható a lateralizációval. Léteznek arra utaló bizonyítékok, hogy a magzati tesztoszteron hatására a bal félteke fejlődése lassul, a jobb félteke fejlődése fokozódik (Geschwind és Galaburda, 1985). Manning (1998) negatív korrelációt talált a mutatóujj és a gyűrűsujj aránya és a magzati tesztoszteronszint között. Az utóbbi tíz évben a publikációk száma jelentősen növekszik ebben a témában. A magasabb magzati tesztoszteron szinttel együtt jár az eredményesebb sport teljesítmény, az önelfogadás növekedése, az elhízás és egyéb evészavarok csökkenése. Férfiasabb ujjarány esetén erősödik a szenzoros élménykeresés, a kockázatvállaló viselkedés, ezek együttesen jelen vannak ADHD esetén. Először a magzati tesztoszteron agyi lateralizációra kifejtett hatását mutatjuk be, majd az ujjarány és a magzati tesztoszteronszint közötti összefüggést bizonyító adatokat tekintjük át. Végül áttekintést szeretnénk nyújtani az ujjaránnyal foglalkozó kutatási területekről.

A magzati tesztoszteron hatása a lateralizációra

A lateralizáció a két agyfélteke homológ területeinek funkcióiban eltérő használatát jelenti. Broca 1860-as évekbeli megfigyelése a beszédközpont lokalizációjával kapcsolatban volt erre az első bizonyíték (Broca, 1861). Az 1960-as években Sperry „hasított agy” megfigyelései helyezték a témát ismét az érdeklődés középpontjába (Sperry, 1961).

Két hipotézist szeretnénk bemutatni, amelyek részben a tesztoszteron következményének tartják a lateralizációt. A szélsőséges mennyiségű nemi hormonok viselkedéses hatásai bizonyítottak, állatkísérletekben, illetve különböző betegségek esetén embereknél is megfigyelhetők.

A születésük előtt tesztoszteront (T) kapott nőstény patkányok fiatal korukban maszkulinabb játékokat játszanak. A magzati korban antiandrogénnel kezelt hím patkányok femininebb viselkedést mutatnak a nem kezelt hímeknél (Meaney & McEwen, 1986; Casto, Ward, és Bartke, 2003; Hotchkiss és mtsai, 2003; idézi Knickmeyer, 2005).

Azok az XY nemi kromoszómájú kisbabák, akiknek enzim hiányában nem alakul át a tesztoszteron dihidrotesztoszteronná, látszólag női nemi szervvel születnek. A korábbi tanulmányok serdülőkori nemváltásról számoltak be ezeknél az interszexuális embereknél, miután a hasüregben lévő herék elkezdték a hormontermelést. A nyugati világban nemátalakító műtéttel megtartják a neveltetésnek megfelelő női identitást. A neveltetés, a sebészeti beavatkozás és a hormonkezelések ellenére a nemi identitásuk nem egységes női nemi identitás. A születés előtti, prenatális tesztoszteron (PT) megváltoztatja az agy szerkezetét, hatással van a pszichológiai nem kialakulására, a nemi identitásra, hatását nem lehet semmissé tenni (Schweizer és mtsai, 2009).

A magzati korban a PT szintje úgy tűnik, meghatározó módon változtatja meg a viselkedést. A viselkedés agyi korrelátumait meglehetősen nehéz vizsgálni. Az alábbi elméletekből megpróbáltunk felállítani egy modellt, aminek nagyon korlátozott a hatóköre, és bizonyára sokat fog még változni.

A magzati tesztoszteronszint emelkedésével növekszik a lateralizáció, így a két félteke homológ agyterületein nagyobb valószínűséggel felelősek eltérő funkciókért. Úgy tűnik, hogy a nagyobb lateralizáció a számítási teljesítmény növekedésével jár együtt. A tesztoszteron hatására a jobb félteke funkciói erősödnek, a bal félteke funkciói lassabban fejlődnek. Feltételezhetően a szélsőségesen magas tesztoszteron következményeként csökken a corpus callosum (pl. autizmus és ADHD esetén).

Geschwind és Galaburda (1985) modellje szerint a T a bal félteke növekedését lassítja, a jobb félteke növekedését elősegíti.

Hipotézisük mellett szólnak az alábbi vizsgálatok:

• A nők általában jobbak verbális képességekben, köztük verbális fluencia feladatokban, ami a bal félteke használatával áll összefüggésbe (Aronoff, 2003).
• A férfiaknak pedig többnyire a téri tájékozódása fejlettebb, ami a jobb féltekével kapcsolatos (Buffery és Gray, 1972; idézi Geschwind és Galaburda, 1985).
• A balkezesek általában jobbak a jobb féltekéhez köthető képességekben, mint művészetek és téri tájékozódás (Peterson és Lansky, 1974; idézi Geschwind és Galaburda, 1985).
• A fejlődési rendellenességek – úgy, mint autizmus, dadogás és diszlexia – gyakoribbak férfiaknál. A lassabb beszédfejlődés is a férfiakra jellemző. A beszéd az emberek többségénél a bal féltekéhez köthető (Halpern, 1997).
• A balkezesek között szintén gyakrabban fordulnak elő fejlődési rendellenességek (Grimshaw és mtsai, 1995).
• MRI-vizsgálattal jobbkezeseknél balra tolódó féltekei aszimmetria figyelhető meg (Habib és mtsai, 1995).

• Androgenitális[1] (CAH- congenitális adrenál hiperplázia) szindrómával diagnosztizált megemelkedett PT-szintű lányoknál gyakoribb a jobb féltekei dominancia (Kelso és mtsai, 2000).
• Rahman és mtsai (2008) kutatásukban a leszbikus nők lateralizációját – dichotikus hallási teszttel mérve – a heteroszexuális nők és férfiak közöttinek találják.
• A balkezesség gyakoribb a férfiaknál. A magasabb PT-szint elősegíti a jobb félteke dominanciáját, és egyben növeli a balkezesség előfordulását. A balkezesség a jobb félteke dominanciáját jelenti, ami kapcsolatot mutat a PT-nal. (Papadatou-Pastou és mtsai, 2008).

Witelson (1991) hipotézise szerint a perinatális időszakban a T hatására a féltekéket összekötő corpus callosum idegsejtjei pusztulnak. A féltekék közötti összeköttetés gyengülése pedig elősegítheti a két félteke elkülönült működését. 

Számos MR-vizsgálatban a nők corpus callosumát nagyobbnak találták a férfiakénál (Johnson, 1996).  Azonban nem egyértelműek az eredmények. Westerhausen és mtsai (2004) például nagyobbnak találták a corpus callosumot jobbkezeseknél a balkezesekhez képest, és a férfiaknál a nőkhöz képest. Tudomásunk szerint egyetlen MR-vizsgálat létezik, amely magzatvízből vett PT és a corpus callosum közötti kapcsolatot vizsgálta, azonban térfogatbéli eltérést nem talált. Mindemellett a corpus callosum egy részénél (isthmus) jobbra tolódó aszimmetria figyelhető meg, ami inkább Galaburdáék hipotézisét támasztja alá (Chura és mtsai, 2010). Autisták esetében kisebb a corpus callosum, amelynek hátterében feltételezhetően a szélsőségesen nagy PT is szerepet játszik (Piven, 1997; Kana és mtsai, 2008).

A lateralizáció növekedésével növekszik a kognitív hatékonyság, amely evolúciós előnyhöz juttatta a fajunkat (Levy, 1977). Kisebb lesz a redundancia, és képesek lesznek a féltekék az eltérő funkciók párhuzamos feldolgozására. Ez a számítási teljesítménynövekedés már a gyümölcsmuslicánál is megfigyelhető: a lateralizáltabb egyedeknek jobb a memóriájuk a kevésbé lateralizáltakhoz képest (Pascual és mtsai, 2004). A lateralizáltabb vizuális feldolgozású csirkék gyorsabban észreveszik a ragadozót, és eredményesebben különböztetik meg a magokat a kavicsoktól (Rogers, 2005; idézi Halpern és mtsai,2005).

A kifejezettebb lateralizáció hátránya, az evolúciós értelemben vett trade-off ugyanakkor abban mutatkozhat meg, hogy az egyik féltekén sérüléskor előforduló funkciókiesést a másik félteke jellemzően nem tudja korrigálni. Mivel a PT elősegíti a lateralizációt, feltehetően ezért a nők agya kevésbé lateralizált. A férfiak bal féltekei sérülések esetén gyakrabban lesznek afáziások, mint a nők, és a gyógyulásra is kisebb az esélyük (McGlone, 1977; idézi Chiarello és mtsai, 2009; Kimura, 1983). A nők esetén a kisebb mértékben lateralizált jobbfélteke könnyebben át tudja venni a nyelvi funkciókat.

Geschwindék a tesztoszteron hatását elsősorban a kérgi területekre értették, de számos adat utal a kéreg alatti területek és a tesztoszteron közötti kapcsolatra, ráadásul bizonyos agyterületeken a T segíti a neuronok megtartását, máshol pedig az ellenkező hatást váltja ki. Állatkísérletekben a tesztoszteronnal kezelt nőstény patkányok hipotalamuszában (preoptikus area) kevesebb idegsejt pusztult el a kontrollcsoporthoz képest (Davis és mtsai, 1996; idézi Morris és mtsai, 2004). A tesztoszteron elősegítheti neuronok apoptózisát (aktív sejtelhalás) is. A hipotalamusz előbb említett területének (preopticus area) egyik magja (anteroventralis periventricularis) a T által indukált sejtelhalás következményeként a hím egyedekben kisebb (Simerly, 2002; idézi Morris és mtsai., 2004). A tesztoszteron eredményeként megnövekedhet a neuronok és a szinapszisok száma (Wright és Smolen, 1983). Az idegsejtek számát és szinaptikus kapcsolatait a női nemi hormonok is befolyásolják. A fentiek révén (sejtelhalásra gyakorolt hatás, szinaptikus kapcsolatok változása) fejtik ki a nemi hormonok a központi idegrendszert érintő szerkezet átalakító hatásukat (McCarthy, 2008).

Goy és mtsai (1988) nőstény rhesus magzatokat tettek ki androgén hatásnak a vemhesség korai és kései stádiumában, amelynek következtében különbözőképpen változott meg a viselkedésük. A magzati T nagysága változhat a terhesség alatt. Valószínűen az agyterületek fejlődésének létezik szenzitív időszaka, amikor a legérzékenyebbek a T-ra, mely a különböző agyterületeknél eltérő lehet.

A magzati tesztoszteron és az ujjarányok közötti kapcsolat    

1875-ben Ecker írt az emberi kéz fluktuáló jellegéről. Megfigyelte, hogy a nőknek a mutatóujja általában hosszabb vagy ugyanakkora, mint a gyűrűsujja. Férfiaknál pedig gyakrabban fordul elő, hogy a gyűrűsujjuk hosszabb a mutatóujjuknál. Manning volt, aki újra felfedezte az ujjak hosszának különbségét (Hennig és Rammsayer, 2007).  A gyűrűsujj hossza korrelál a PT-nal, a mutatóujj hossza pedig az ösztrogénnel hozható összefüggésbe. A 2D:4D (mutatóujj hossza : gyűrűsujj hossza) nőknél nagyobb (~1) és férfiaknál kisebb (~0,98). Az alacsonyabb 2D:4D arányból – hosszabb a gyűrűsujj a mutatóujjnál – következtetni lehet a magasabb PT-szintre (Manning és mtsai, 1998). A kutatások többségében a jobb kézen mért 2D:4D arány adja a nagyobb nemek közti eltérést, és a szignifikáns eredményeket. A PT-szintet embereknél etikai okokból nem lehet mérni, de létezik számos közvetett bizonyíték, ami a PT és az 2D:4D közötti kapcsolatot alátámasztja. A magzatvíz tesztoszteron- és ösztradiolaránya negatívan korrelál a 2 éves kori 2D:4D aránnyal (r = -0.47) (Lutchmaya és mtsai, 2004). Elsősorban a PT felelős valószínűen az ujjarányért. Manning és mtsai (2004) férfiaknál az androgén receptorok érzékenysége és a 2D:4D arány között negatív korrelációt találtak. Az androgén receptort kódoló gén minél kevesebb CAG ismétlődést tartalmaz, annál férfiasabb a 2D:4D arány. Tehát az ujjarányok nemcsak a magzati tesztoszteron, hanem az aktuális (felnőttkori) tesztoszteronra való szenzitivitás biomarkerei is. A genitáliák és a végtagok, ujjak fejlődését ugyanazok a gének – HoxA és HoxD – irányítják. (Kondo és mtsai, 1997) A 7. kromoszómán lévő HoxA13 gén[2] mutációja a kezek, a lábak, és a genitáliák rövidülését, torzulását okozhatja. (Mortlock és Innis, 1997; Goodman és mtsai, 2000). A 2D:4D arány negatívan korrelál a balkezességgel, a bal kéz ügyességével, vagyis minél férfiasabb az ujjarány, annál gyorsabb és pontosabb a bal kéz vizuomotoros koordinációt igénylő feladatokban (Fink és mtsai, 2004). Tehát a férfiasabb ujjaránnyal, a nagyobb PT-szinttel a jobb félteke (motoros területeinek) teljesítménye javul.

Hampson és mtsai (2008) a terhesség folyamán, a 9–40. hét során mérték az ujjarányt. A fiú-lány 2D:4D különbség az első trimeszter végén megjelenik, és az arány közel állandó a terhesség során. A 2D:4D arány az élet folyamán is csak kis mértékben változik. A longitudinális vizsgálatok erős korrelációt találtak (r=0,42–0,79) (McIntyre és mtsai, 2005).

Brown, Finn és Breedlove (2002) egereknél mutatták ki jobb mellső lábon a 2D:4D arányban a nemek közti eltérést. Az emberekhez hasonlóan a hímeknél alacsonyabb volt az arány.

Nemi különbségeket találtak gyíkoknál, zebrapintyeknél, páviánoknál, gorilláknál és csimpánzoknál. Az ujjarány fajonként változik, néhány fajnál a nemek közti különbség fordított, a hímeknél nagyobb az ujjarány (Rubolini és mtsai, 2006; Burley és  Foster, 2004; Roney és mtsai, 2004; McFadden és Bracht, 2005).

Léteznek állatkísérletek, amelyek a nemi hormonok és az ujjarányok közötti kapcsolatot igazolják. Romano és mtsai (2005) tesztoszteront fecskendeztek fácántojásokba. A T hatására a nőstény egyedek ujjaránya (2D:3D) nagyobb lett. Saino és mtsai (2007) fácántojásokba ösztradiolt injekcióztak, amitől nőiesebbre változott a hím egyedek ujjaránya. Embereknél néhány betegség során – például az adrenogenitális szindróma (CAH) – és a fiú-lány ikertestvérek esetén tudjuk megfigyelni a megváltozott T-szintet. Adrenogenitális szindrómánál megnő a PT-szint, ami nőknél és férfiaknál is alacsonyabb 2D:4D arányt eredményez a jobb kézen (Ökten, Kalyoncu és Yaris, 2002). Teljes androgén-inszenzitivitási szindróma esetén az interszexuális XY kromoszómájú személyeknél pedig nőies ujjarányok figyelhetők meg (Berenbaum és mtsai, 2009). Az ikerhatás miatt[3] az ellenkező nemű testvérrel született lányoknak alacsonyabb, férfiasabb az ujj aránya (Van Anders, Vernon és Wilbur, 2006; idézi Manning és Quinton, 2007).

Paul és mtsai (2006) egypetéjű és kétpetéjű lánytestvéreket vizsgálva 66%-os öröklési mutatót találtak. Szerintük a 2D:4D aránynak 66%-át magyarázza genetikai faktor. Gobrogge és mtsai (2008) monozigóta ikerpároknál az ujjarányban nagyobb hasonlóságot találtak, mint heterozigóta ikreknél. Paul és mtsai (2006) vizsgálatukban arra a következtetésre jutottak, hogy a 2D:4D aránynak megfelelő öröklődési modell, az additív poligénes hatás egy környezeti változóval.

Az egyik környezeti változó a toxoplazmózis parazitafertőzés lehet. A toxoplazmózis emelkedett dopamin- és T-szinttel jár együtt férfiaknál. A fertőzött férfiak magasabbak és alacsonyabb a bal kézen a 2D:4D arányuk. Nőknél alacsonyabb T-szinttel jár együtt a fertőzés (Flegr és mtsai, 2008). Rizwan, Manning és Brabin (2007) kutatásukban a terhesség ideje alatt dohányzó anyák fiúgyerekeinél találtak alacsonyabb 2D:4D arányt. A dohányzás a hatását valószínűen a PT közvetítésével fejti ki. Néhány vegyi anyag szintén hatással lehet a PT-szintre elsősorban azok, amelyek hasonlóak a nemi szteroidhormonokhoz, illetve blokkolják azokat (Knickmeyer, 2006).

Hickey és mtsai (2010) az anya, illetve a köldökzsinórból vett vér T-szintjét hasonlították össze lányoknál a serdülőkori ujjaránnyal. Nem találtak meggyőző kapcsolatot. Mivel a magzati kor 18. hetében történt a mintavétel, ezért lehetséges, hogy az ujjarány már korábban kialakul, másrészt feltételezhető, hogy nők esetében az ösztrogéneknek nagyobb szerepe van a a központi idegrendszer fejlődésére, mint azt eddig feltételezték. A nők esetében a PT és a lateralizáció összefüggése tekintetében is vannak még magyarázatra szoruló adatok. Gillam és mtsai (2008) balkezes nők ujjarányát nagyobbnak találták a jobbkezesekhez képest, ami nem illik Geschwind és Galaburda modelljébe, mivel a nagyobb ujjarány kevesebb tesztoszteronnal és több női nemi hormonnal kapcsolatos magzati korban. Hines és Shipley (1984) vizsgálatában a szintetikus ösztrogén (diethylstilbestrol, DES) nőknél férfiakra jellemző féltekei lateralizációt eredményez. A sejteken belül a tesztoszteron is ösztrogénné alakul, mely elősegítheti a maszkulin féltekei dominanciát.

Az eddigiekben megpróbáltam kigyűjteni a kutatásokból azokat az eredményeket, amelyek megerősítik a PT és a gyűrűsujj közötti kapcsolatot.

Léteznek olyan kutatások, amelyek kételkednek az ujjarányok és a nemi hormonok közötti kapcsolatban. Néhány vizsgálatban nem találtak szignifikáns nemi eltérést a 2D:4D között (Buch és mtsai, 2003; Dongen és mtsai, 2009) Az ujjarányok különbsége nagyon kicsi, mindössze 0,02. Ezen kutatások egy részénél a kis elemszám miatt maradhatott el a szignifikancia. Egy másik lehetséges ok, hogy nem veszik figyelembe a rasszokat. A rasszok közötti nagyobb az eltérés a 2D:4D arányban, mint a nemek között. A 2D:4D arány legkisebb az ázsiaiaknál, nagyobb a spanyoloknál[4] és legnagyobb a fehéreknél férfiak esetén (Lippa, 2003).  Buch és mtsai (2003) a bal kéz röntgenfelvételein mérték a 2D:4D arányt. A legtöbb kutatásban a jobb kéz 2D:4D aránya mutatja a szignifikáns nemi eltéréseket. Manning és mtsai (2000) sem találtak szignifikáns nemi különbséget a röntgenfelvételekről mért 2D:4D arányban, csak a tenyéren mért hányadosban. Dongen és mtsai (2009) elhalt magzatokat vizsgálva röntgenfelvétellel szintén nem találtak nemi eltérést az ujjarányban. Szerintük a 2D:4D arányban kapott nemi eltérések fejlődési instabilitásból és mérési hibából fakadnak, nem mások, mint statisztikai artifaktumok. Lutchmaya és mtsai (2004) vizsgálatában sem találtak szignifikáns nemek közötti különbséget, magzati korban, de a tendencia megjelenik. Malas és mtsai (2006) már a terhesség 9. hetétől ki tudták mutatni az ujjarányokban a nemek közötti különbséget (p<0,05).

Lényegesen több bizonyíték igazolja a kapcsolatot létezését a nemi szteroidhormonok és a 2D:4D között. Természetesen az ujjarány előrejelzésre, diagnosztizálásra nem, vagy csak korlátozott mértékben alkalmas.

A magzati tesztoszteron főbb kutatási területei

Az 1. táblázatban összefoglaltuk a magzati tesztoszteronnal kapcsolatos kutatások főbb eredményeit, amelyeket a továbbiakban részletezünk.

1. Táblázat

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) a megemelkedett jobb féltekei aktivitáshoz köthető (Baving, Laucht és Schmidt, 1999; Chabot és Serfontein, 1996; Hale és mtsai, 2007; Swartwood és mtsai, 2003; idézi Hale és mtsai, 2009). Más vizsgálatok csökkent bal féltekei aktivitáshoz találtak (Ernst, Zametkin, Matochik, Jons, és Cohen, 1998; Seig, Gaffney, Preston, és Jellings, 1995; Zametkin és mtsai, 1990; Zametkin és mtsai, 1993; idézi Hale és mtsai, 2009). ADHD-s betegeknek kisebb a corpus callosuma (Seidman és mtsai, 2005; idézi Hale és mtsai, 2009), tehát a féltekék közötti kommunikáció is akadályozott.  Az ADHD-s fiúknak férfiasabb az ujjaránya, mint a kontrollcsoportnak. A 2D:4D arány korrelál (r=-0,26) a szülők és a tanárok által visszaigazolt figyelemhiányos és hiperaktív jegyekkel fiúknál (Martel, Breedlove és Gobrogge, 2008).

Az autizmus egy pervazív fejlődési rendellenesség. A reciprok szociális interakciók gyengesége, a verbális és nonverbális kommunikáció zavara, a képzeleti játékok hiánya és a repetitív, sztereotip mozgások iránti érdeklődés figyelhető meg náluk. A férfiakra jellemző fokozott rendszerező képesség és csökkent empatikus képesség jellemzi (Baron-Cohen és mtsai, 2005). Az autizmust extrém férfiagynak tartják, mivel kialakulásában a PT-nak valószínűen szerepe van. A férfiak szociabilitása, tudatelmélete lassabban fejlődik, mint a nőké, az autisták tudatelmélete lényegesen elmarad a koruknak megfelelő szinttől (Baron-Cohen és mtsai, 1999). Az autizmus háromszor gyakoribb férfiaknál, mint nőknél. Asperger-szindróma esetén 9:1-hez az arány (Rutter, 1978; Wing, 1981; idézi Knickmeyer és Baron-Cohen, 2006). A balkezesség mind férfiaknál, mind autistáknál gyakoribb (Fein és mtsai, 1988; idézi Knickmeyer, 2006). Néhány autista serdülőnek nagyobb a T-szintje, és korábban kezdődik a pubertás náluk, valamint jellemzőbb rájuk az agresszív viselkedés (Tordjman és mtsai, 1997). Autista nőknél az egészséges populációhoz mérten – hormonális rendellenességek következtében – gyakoribb a fiús kinézet, erősebb a szőrnövekedés, gyakoribb a biszexualitás, aszexualitás (Ingudomnukul és mtsai, 2007). A férfiak agya nagyobb méretű a női agynál. Az autisták agya – MRI-vel mérve – nagyobb méretű a férfiakénál, elsősorban a temporális, parietális és okcipitális lebenyek. Az autisták corpus callosuma pedig relatíve kisebb az egészséges agyhoz viszonyítva (Piven, 1997; Kana és mtsai, 2008). Lehetséges, hogy a szélsőségesen magas PT-szint is befolyásolja a corpus callosum méretét Whitelson (1991) hipotézisének megfelelően. De Brui és mtsai (2009) lányoknál a bal kézen mért 2D:4D arány és az autisztikus viselkedések között – kommunikáció, képzelet, reciprok szociális interakció, sztereotip viselkedés – nagy, akár diagnosztikai erejű korrelációt találtak (r = –0.51-től r = –0.64-ig). Az autisták 2D:4D aránya alacsonyabb, mint a kortársaké, ami a megemelkedett PT-szintre utal (Milne és mtsai, 2006; De Brui és mtsai, 2009).

Crespi és Badcock (2008) a mentalizáció, a képzelet két szélsőségének tartják az autizmust és a skizofréniát. Az autizmusra a hipomentalizáló, ezzel szemben a skizofréniára a hipermentalizáló képesség jellemző. Figyelemreméltó, hogy az ujjarányok tekintetében is eltérő jelleg figyelhető meg a kétfajta betegség esetén.

Skizofrén betegek 2D:4D arányát nagyobbnak, nőiesebbnek találták az egészséges személyekhez képest, ami alacsonyabb magzati androgén:ösztrogén arányra utal, és ez okozhatja a kisebb féltekei lateralizációt (Arató és mtsai, 2004; Collinson és mtsai, 2010). Skizofrén betegeknél a nyelvi területek lateralizációja is eltér az egészséges emberekétől (Kawasaki és mtsai, 2008). Walder és mtsai (2006) skizotip személyiségzavaros férfiak jobb kezén találtak nagyobb 2D:4D arányt.

Férfiaknál az alacsony PT-szint, nőiesebb ujjarány és a depresszió korrelál egymással (r=0,17) (Bailey, Hurd, 2005a). Manning és mtsai (2004) kapcsolatot találtak egy termékenységi klinika férfi pácienseinek 2D:4D aránya (PT) és a vérükben lévő T-hormon között. Hönekopp és mtsai (2007) metaelemzése nem erősítette meg ezt a kapcsolatot. Az ujjarányok és az FSH[5] között találtak alacsony (r=0,12) korrelációt. Jürimäe és mtsai (2008) úszók ujjarányai és a hormonszintek közt kerestek összefüggést. Nőknél az ösztradiol és az ujjarányok közt létezik negatív korreláció (r=-0,49, a variancia 25,7%). Férfiaknál a ghrelin- (növekedési hormont stimuláló és étvágyfokozó hatású hormon) koncentrációval korrelál az ujjarány (r = 0.37–0.40, a variancia 15,6%) (Jürimäe és mtsai, 2008).

A 2D:4D arány férfiaknál negatívan, nőknél pozitívan korrelál a reprodukciós sikerrel. A maszkulin férfiak és a feminin nők termékenyebbek (Manning és mtsai, 2000a).

Androgenitális szindrómával diagnosztizált lányok szívesebben játszanak fiú játszótárssal és fiús játékokkal (Servin és mtsai, 2003). A PT-szintnek hatása lehet a szexuális orientációra. Felnőtt korukban gyakoribbak náluk a bi- és homoszexuális tapasztalatok és fantáziák (Dittmann és mtsai, 1992). A korán érőknek jobbak a verbális, mint a téri készségeik, ami bal félteke dominanciáját jelenti (Grumbach és Styne, 1998; idézi Cohen-Bendahan és mtsai, 2005). A homoszexuális férfiaknál is korábban jelentkezik a pubertás (Tenhula és Bailey, 1998; idézi Cohen-Bendahan és mtsai, 2005). Grimbos és mtsai. (2010) meta-elemzésükben azonban nem találtak csak a nők esetében szignifikáns különbséget. A férfi szerepben lévő leszbikusoknak férfiasabb az ujjarányuk, mint a női szerepet viselőknek (Brown és mtsai, 2002). Csathó és mtsai (2003) az alacsonyabb 2D:4D arányú nők Bem Szexuális Szerep Leltárban kapott eredményét férfiasabb jellegűnek találták. Nelson és Shultz S (2010) Luxen és Buunk (2005) a nőiesebb ujjarány és a Big Five személyiségteszt Barátságosság skálája között találtak kapcsolatot. Manning és Quinton (2007) internetes felmérésükben ujjarányok és az attraktivitás közötti összefüggéseket vizsgálták. A magasabb PT-szintű személyek pozitívabbnak ítélik önmagukat, elsősorban a testüket. A PT és az önelfogadás közötti kapcsolatot igazolja Culbert és mtsai (2008) által végzett ikerkutatás. Az evési rendellenességek az alacsonyabb PT-szinttel járnak együtt. Az ikerhatás miatt az azonos nemű lányikreknél a leggyakoribbak, és az azonos nemű fiú ikerpároknál a legritkábbak az evési rendellenességek.

Bailey és Hurd (2005) kérdőíves vizsgálatukban a férfiak agressziója és a 2D:4D arány között talált negatív korrelációt (r=-0,21). Férfiaknál a viselkedéses agressziónál is ugyanez a mintázat (r=-0,21 – r= -0,41) (Kuepper és Jürgen, 2007). A kapcsolat erősebb, mint a felnőttkori T és az agresszió között (r = 0.14, Archer és mtsai, 1998; idézi Bailey és Hurd, 2005). A háborús játékokban a provokáció nélkül támadó férfiaknál is maszkulinabb az ujjarány (McIntyre és mtsai, 2007). Benderlioglu és Nelson (2004) a 2D:4D és a reaktív agresszió[6] között csak nőknél találtak kapcsolatot, férfiaknál nem. A férfiasabb ujjarány együtt jár az androgén receptort kódoló gén érzékenységével (Manning és mtsai, 2004). Szenzitívebb androgén receptorok (kevesebb CAG ismétlődés) találhatók az antiszociális cselekedtet elkövető bűnözőknél (Rajender és mtsai, 2008).   

Férfiak szenzoros élménykeresésben elért pontszámai annál nagyobbak, minél maszkulinabb az ujjarány. A szenzoros élménykeresők keresik a változatos környezeti ingereket, a veszélyes helyzeteket (Fink és mtsai, 2006a). Az előbbi tulajdonságok a hiperaktív emberekre is fokozottan jellemzőek. A kockázatvállaló viselkedés erősödhet a PT hatására. Ennek és természetesen a jobb számolási készségnek következménye lehet, hogy a Wall streeti brókerek közül azok hozzák a több hasznot, akiknek férfiasabb az ujjarányuk (Coates, 2009). A kockázatvállalás megmutatkozik az autóvezetésben is. A maszkulinabb ujjarányú sofőrök több büntetőpontot kapnak (Schwerdtfeger és mtsai, 2009).

Hönekopp és Schuster (2010) metaelemzésükkel erősítették meg a sportteljesítmény és a 2D:4D arány közötti negatív korrelációt. A kapcsolat erősödik a futás távolságának növekedésével. A 2D:4D arány és a sportteljesítmények közötti összefüggést számos sportágban megfigyelték. Többek között futásban, síelésben, futballban, vívásban (Manning, Bundred, and Taylor, 2003; Manning, 2002b; Manning, 2002a; Manning, 2002b; idézi Hönekopp és Schuster, 2010)

A magzati hormonhatás hajlamosíthat bizonyos betegségekre. Lehetséges, hogy a sport szeretete mediálja a T és a miokardiális infarktus közötti kapcsolatot. A nőiesebb ujjarányú férfiak kövérebbek, hamarabb kapnak szívinfarktust (Manning és Bundred, 2001a; Fink, Manning és Neave, 2005). Nők esetében minél nőiesebb az ujjarány, annál gyakoribb a mellrák előfordulása, ahol a közvetítő valószínűleg az ösztrogén (Manning és Leinster, 2001).

Számos képességben is megjelenik a magzati tesztoszteron hatása. A szimfonikus zenekarban játszó férfiak ujjaránya férfiasabb a kontrollszemélyekéhez képest (Sluming és Manning, 2000). A zenei és a téri képességek egyaránt a jobbféltekéhez köthetők (Gyarmathy, 2002). A férfiak téri képességei jobbak, mint a nőké. Minél kisebb férfiak ujjaránya, annál jobb a mentális forgatási feladatokban elért teljesítményük (Sanders és mtsai, 2005). Kempel és mtsai (2005) a férfiasabb ujjarányú nőknél is jobb téri és számolási képességeket találtak. Bull és Benson (2006) a SNARC-hatást vizsgálták. A mentális számegyenesen lévő nagyobb számoknál a jobb kézzel, kisebb számoknál a bal kézzel tudunk hamarabb válaszolni. A SNARC-hatást erősebbnek találták az alacsonyabb ujjarányú személyeknél. A hatás tanult. Valószínűen a jobb számreprezentáció miatt erősebb a kapcsolat a kisebb ujjarányú vizsgálati személyeknél. Fink és mtsai (2006) fiúk ujjaránya és számolási teljesítménye között találtak korrelációt (r=-0,43). A férfiasabb ujjarányúaknak jobb a programozásban elért eredményük is (r=-0,2) (Brosnan, 2004). Brosnan (2008) 6–7 éves gyerekek olvasás- és számtan- – standardizált SAT (Standard Assessment Tests) teszttel mért – eredményeit hasonlította a 2D:4D arányhoz. A férfiasabb ujjarányú fiúk jobbak voltak számtanból, a nőiesebb ujjarányú lányok pedig olvasásból. Luxen és Buunk (2005) nők és férfiak esetében is negatív korrelációt találtak az ujjarányok és a numerikus intelligencia (r= -0,32, –0,38), és nőknél pozitív korrelációt a verbális intelligencia között (r=0,38). Az eddigi felsorolt vizsgálatoknak ellentmond, hogy reálszakos egyetemista fiúk vizsgajegye és az ujjarányaik között pozitív a korreláció (Romano, Leoni és Saino, 2006). A nőiesebb 2D:4D arányú fiúknak volt jobb az átlaga.  Az utóbbi vizsgálatban szóbeli eredmények is szerepeltek, ami magyarázhatja az eltérést. A férfiasabb ujjarányúk lehetséges, hogy jobb képességekkel rendelkeznek, de nagyobb náluk a szenzoros élménykeresés is, ami miatt nem biztos, hogy a könyveket választják az egyéb tevékenységek helyett. A jobb téri, matematikai képességek a pályaválasztásban is megjelenhetnek. Jordan-Steen (2009) matematikatanár szakos nőknél alacsonyabb ujjarányt talált a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Ezzel szemben Brosnan (2006) az egyetemi oktatók között még nemek közötti eltérést sem tudta kimutatni. Kutatásában a természettudományi karon tanítók ujjaránya a legnőiesebb. Természetesen nemcsak a tárgyi tudás szükséges a tanításhoz, hanem jó társas kapcsolati készség, beszédkészség, illetve alacsony agresszió. Brosnan szerint nem lineáris a kapcsolat a PT és a matematikai teljesítmény között. Geschwind és Galaburda (1987) is úgy gondolták, hogy a túl nagy PT-szint mindkét félteke fejlődését hátráltatja.

Összegzés

A magzati nemi hormonok hatással vannak a viselkedésünkre. A biológiai adottságok irányítják viselkedésünket anélkül is, hogy tudomásunk lenne róluk. Ezzel nem állítjuk azt, hogy kizárólagos hatással van a biológia az emberi viselkedésre, a korrelációk abszolútértéke általában 0,5 alatti, tehát a megmagyarázott variancia 25%-nál kisebb. Az öröklés-környezet vitában mi is az „is” oldalán vagyunk. Tulajdonságainkat úgy határozza meg a biológia és a nevelés, környezet, mint a téglalap területét a két oldala. Akkor kapjuk a legjobb eredményt, ha mindkettő megfelelően funkcionál. A környezet hatásáról emlékeink, narratíváink vannak, amelyek segítenek a saját élettörténetünk megértésében. Ezért fontosabbnak érezzük őket. A biológiai prediszpozícióinkról sokszor csak keveset tudunk. A dolgozattal a biológiai nézőpont fontosságára és elkerülhetetlenségére szeretnénk felhívni a figyelmet.

A magzati szteroidhormonok hatása érthetővé teszi számunkra a biológiai nem (férfi, nő) és a pszichológiai nem közötti különbségek mélyebb megértését. A magzati nemi hormonok és ujjarányok szélsőséges, patológiás esetei mindkét irányban elszakadnak a valóságtól. A szélsőséges férfiagy az autizmus, amelyre valószínűleg  a magzati tesztoszteronnak is hatása van. Megjelenik benne Geschwind és Galaburda (1985) modelljének megfelelő csökkent balféltekei tevékenység – gyenge verbalitás, és Witelson elméletének megfelelő csökkent méretű corpus callosum. Míg az autistákra a mentalizáció gyengesége jellemző, addig a skizofrénekre a túlzott mentalizáció (Crespi és Badcock, 2008). A skizofrénekre jellemző a nőies ujjarány, alacsony magzati tesztoszteronszint, és az alacsony lateralizáció (Arató és mtsai, 2004).

A szélsőségektől eltekintve a vám-rév hatás érvényesül a magzati hormonok hatásainál is. A magas magzati tesztoszteronszint valószínűleg gyengébb verbalitással, alacsonyabb barátságossággal, de jobb performációs intelligenciával, sportosabb testalkattal és szenzoros élménykereső magatartással párosul. Feltehetően az ilyen ember nem érezné jól magát napi 8 órán keresztül egy íróasztal mögött. Ha megtalálja a számára megfelelő hivatást, szabadidős tevékenységet, sportot, akkor boldog és elégedett ember lehet.

Irodalom

Arato, M., Frecska, E., Beck, C., An, M., Kiss, H. (2004). Digit length pattern in schizophrenia suggests disturbed prenatal hemispheric lateralization. Prog. Neuropsychopharm. Biol. Psychiatry, 28:191–194.

Aronoff, J. M. (2003). Gender and the letter fluency task: Evidence from second language learners. USC Working Papers in Linguistics, 1(1):111-120.

Bailey, A. A., és Hurd, P. L. (2005). Finger length ratio (2D:4D) correlates with physical aggression in men but not in women. Biological Psychology, 68:215–222.

Bailey, A. A. és Hurd, P. L. (2005a). Depression in men is associated with more feminine finger length ratios. Personality and Individual Differences, 39:829–36.

Baron-Cohen S, O’Riordan M, Stone V, Jones R, és Plaisted K (1999) Recognition of faux pas by normally developing children and children with Asperger syndrome or high functioning autism. J Autism Dev Disord. 29:407–418.

Baron-Cohen S, Knickmeyer RC, Balmonte MK (2005). Sex differences in the brain: implications for explaining autism. Science, 310:819–823.

Benderlioglu, Z., & Nelson, R.J. (2004). Digit-length ratios predict reactive aggression in women, but not in men. Hormones and Behavior, 46:558–564.

Berenbaum SA, Bryk KK, Nowak N, Quigley CA, Moffat S (2009). Fingers as a marker of prenatal androgen exposure. Endocrinology, 150 (11):5119–24.

Bernard Crespi és Christopher Badcock (2008). Psychosis and autism as diametrical disorders of the social brain. Behavioral and brain sciences, 31:241–320.

Buck, J.J., Williams, R.M., Hughes, I.A., Acerini, C.L. (2003). In-utero androgen exposure and 2nd to 4th digit length ratio—comparisons between healthy controls and females with classical congenital adrenal hyperplasia. Human Reproduction, 18 (5), 976–979.

Burley, N.T., Foster, V.S., (2004). Digit ratio varies with sex, egg order, and strength of mate preference in zebra finches. Proceedings of the Royal Society of London Series B, Biological Sciences, 271:239–244.

Bull R. és Benson J. P. (2006). Digit ratio (2D:4D) and the spatial representation of magnitude. Hormones and Behavior, 50:194–199.

Buss, D. M. (1987). Selection, evocation, and manipulation. Journal of Personality and Social Psychology, 53:1214-1221.

Broca, P., 1861. Sur le volume et la forme du cerveau suivant les individus et suivant les races. Bull. Soc. Anthropol. 2:139—207.

Brosnan, M. J. (2004). The neuropsychology of Human Computer Interaction (HCI). In K. Morgan, C. A. Brebbia, J. Sanchez & A. Voiskounsky (Eds.), Human Perspectives in the Internet Society: Culture, Psychology and Gender, (pp.21-31). Southampton: WIT Press.

Brosnan, M. (2006). Digit ratio and academia: Implications for the relationship between prenatal testosterone and academia. British Journal of Psychology, 97(4):455–466.

Brosnan J. M. (2008). Digit ratio as an indicator of numeracy relative to literacy in 7-year-old British schoolchildren. British Journal of Psychology, 99:75–85.

Brown M W, Finn J C, Cooke M B és Breedlove S M (2002). Differences in Finger Length Ratios Between Self-Identified “Butch” and “Femme” Lesbians. Archives of Sexual Behavior, Vol. 31, No. 1:117–121.

Chiarello, Christine; Welcome, Suzanne E.; Halderman, Laura K.; Towler, Stephen; Julagay, Janelle; Otto, Ronald; Leonard, Christiana M. (2009). A large​-​scale investigation of lateralization in cortical anatomy and word reading: Are there sex differences?.  Neuropsychology. Vol 23(2), Mar 2009:210-222.

Chura, L.R., Lombardo, M.V. et al. (2009). Organizational effects of fetal testosterone on human corpus callosum size and asymmetry. Psychoneuroendocrinology, doi:10.1016/j.psyneuen.2009.09.009

Cohen-Bendahan CC, van de Beek C, Berenbaum SA. (2005). Prenatal sex hormone effects on child and adult sex-typed behavior: methods and findings. Neurosci Biobehav, Rev 29: 353–384.

Collinson S L, Lim M, Chaw J H, Verma S, Sim K, Rapisarda A, Chong S A (2010). Increased ratio of 2nd to 4th digit (2D:4D) in schizophrenia. Psychiatry Research, doi:10.1016/j.psychres.2009.08.023

Culbert K. M., Breedlove MA; S. M., Burt S. A., Klump K. L. (2008). A Comparison of Opposite-Sex and Same-Sex Twins. Arch Gen Psychiatry.  2008; 65(3):329-336.

Chura LR, Lombardo, MV, Ashwin E, Auyeung B, Chakrabarti B, Bullmore ET, Baron-Cohen S (2010). Organizational Effects of Fetal Testosterone on Human Corpus Callosum Size and Asymmetry. Psychoneuroendocrinology, elfogadva 2009 szept.

Csathó Árpád, Osvaáth Anikó, Bicsák Éva, Karádi Kázmér, Manning John, Kállai János (2003). Sex role identity related to the ratio of second to fourth digit length in women. Biological Psychology, 62:147-156.

De Bruin EI, De Nijs PF, Verheij F, Verhagen DH, Ferdinand RF (2009). Autistic features in girls from a psychiatric sample are strongly associated with a low 2D:4D ratio. Autism. 13(5):511-521.

Dittmann RW, Kappes ME, Kappes MH (1992). Sexual behavior in adolescent and adult females with congenital adrenal hyperplasia. Psychoneuroendocrinology, 17:153–170.

Van Dongen S., C. Ten Broek, F. Galis, L. Wijnaendts (2009). No association between fluctuating asymmetry in highly stabilized traits and second to fourth digit ratio (2D:4D) in human fetuses. Early Human Development, Volume 85, Issue 6: 393-39.

Fink, B., Manning, J.T., Neave, N. és Tan, U. (2004). Second to fourth digit ratio and hand skill in Austrian children. Biological Psychology, 67(3):375-384.

Fink B, Manning JT, Neave N (2005). The 2nd–4th digit ratio (2D:4D) and neck circumference: implications for risk factors in coronary heart disease. Int J Obes. (Lond); 30:711–714.

Fink, B., Brookes, H., Neave, N., Manning, J. T., & Geary, D. C. (2006). Second to fourth digit ratio and numerical competence in children. Brain and Cognition, 61:211–218.

Fink, B., Neave, N., Laughton, K., & Manning, J. T. (2006a). Second to fourth digit ratio and sensation seeking. Personality and Individual Differences, 41:1253–1262.

Flegr J, Lindová J, Pivoñková V, Havlícek J. (2008). Brief Communication: Latent toxoplasmosis and salivary testosterone concentration--important confounding factors in second to fourth digit ratio studies. American Journal of Physical Anthropology, 137:479–484.

Gardener H, Munger K, Chitnis T, Spiegelman D és Ascherio A (2009). The relationship between handedness and risk of multiple sclerosis. Multiple Sclerosis, 15:587–592.

Geschwind, N, Behan, P (1982). Left-handedness: association with immune disease, migraine, and developmental learning disorder. Proc Natl Acad Sci USA, 79: 5097–5100.

Geschwind N, Galaburda AM (1985). Cerebral lateralization: biological mechanisms, associations and pathology, II: a hypothesis. Arch Neurol, 42:521–552, 634–654.

Gillam, L.; R. McDonald, F. J. P. Ebling and T. M. Mayhew (2008). Human 2D (index) and 4D (ring) finger lengths and ratios: cross-sectional data on linear growth patterns, sexual dimorphism and lateral asymmetry from 4 to 60 years of age. J. Anat. 213:325–335.

Gobrogge, K. L., Breedlove, S. M. és Klump, K. L. (2008). Genetic and environmental influences on 2D:4D finger length ratios: A study of monozygotic and dizygotic male and female twins. Archives of Sexual Behavior. doi:10.1007/s10508-007-9272-2.

Goodman, F. R.; Bacchelli, C.; Brady, A. F.; Brueton, L. A.; Fryns, J.-P.; Mortlock, D. P.; Innis, J. W.; Holmes, L. B.; Donnenfeld, A. E.; Feingold, M.; Beemer, F. A.; Hennekam, R. C. M. és Scambler, P. J. (2000). Novel HOXA13 Mutations and the Phenotypic Spectrum of Hand-Foot-Genital Syndrome. Am. J. Hum. Genet. 67:197–202.

Goy RW, Bercovitch FB, McBrair MC (1998). Behavioral masculinization is independent of genital masculinization in prenatally androgenized female rhesus macaques. Horm Behav, 22:552–571.

Grimshaw, Gina M.; Bryden, M. Philip; Finegan, Jo-Anne K. (1995). Relations between prenatal testosterone and cerebral lateralization in children. Neuropsychology, Vol 9(1):68-79.

Grimbos T, Dawood K, Burriss RP, Zucker KJ, Puts DA. (2010). Sexual orientation and the second to fourth finger length ratio: a meta-analysis in men and women. Behavioral Neuroscience,  Vol. 124, No. 2:278–287

Gyarmathy Éva (2002). Matematikai tehetségek. Új Pedagógiai Szemle, LII:110-115.

Hale T. S., Loo S. K., Zaidel E., Hanada G., Macion J. és Smalley S. L. (2009). Rethinking a Right Hemisphere Deficit in ADHD. Journal of Attention Disorders,13:3.

Hall J. A. Y. és Kimura D. (1994). Dermatoglyphic Asymmetry and Sexual Orientation in Men. Behavioral Neuroscience, 1994, Vol. 108, No. 6:1203-1206.

Halpern, D. F. (1997). Sex differences in intelligence: Implications for education. American Psychologist, 52:1091-1102.

Halpern M.E., Güntürkün O., Hopkins W.D., Rogers L.J. (2005). Lateralization of the vertebrate brain: Taking the side of model systems. Journal of Neuroscience, 25:10351–10357.

Hampson, E., Ellis, C.L., & Tenk, C.M. (2008). On the relation between 2D:4D and sex-dimorphic personality traits. Archives of Sexual Behavior, 37:133-144.

Hennig, Jürgen; Rammsayer, T. (2007). Research on 2D:4D​ ​A promising challenge for the study of individual differences. Journal of Individual Differences, Vol 28(2):53-54.

Hickey M, Doherty D A, Hart R, Norman R J, Mattes E, Atkinson H C és Sloboda D M (2010). Maternal and umbilical cord androgen concentrations do not predict digit ratio (2D:4D) in girls: A prospective cohort study. Psychoneuroendocrinology, xxx, xxx—xxx

Hines, Melissa; Shipley, Carl (1984). Prenatal exposure to diethylstilbestrol (DES) and the development of sexually dimorphic cognitive abilities and cerebral lateralization. Developmental Psychology, Vol 20(1):81-94.

Hönekopp J, Bartholdt L, Baier L et al (2007). Second to fourth digit length ratio (2D:4D) and adult sex hormone levels: new data and a meta-analytic review. Psychoneuroendocrinology, 32:313–321.

Hönekopp J, Schuster M (2010). A meta-analysis on 2D:4D and athletic prowess: Substantial relationships but neither hand out-predicts the other. Personality and Individual Differences, 48:4–10

Ingudomnukul E, Baron-Cohen S, Wheelwright S, Knickmeyer R (2007). Elevated rates of testosterone-related disorders in women with autism spectrum conditions. Horm Behav. 51:597-604.

Inozemtseva O., Matute E. és Juárez J. (2008). Learning Disabilities Spectrum and Sexual Dimorphic Abilities in Girls with Congenital Adrenal Hyperplasia. Journal of Child Neurology, Aug 2008; vol. 23:862 - 869.

Ito Y, Teicher MH, Glod CA, Ackerman E (1998). Preliminary evidence for aberrant cortical development in abused children: a quantitative EEG study. J Neuropsychiatry Clin Neurosci,  10:298–307

Johnson, S. C., Pinkston, J. B., Bigler, E. D., & Blatter, D. D. (1996). Corpus callosum morphology in normal controls and traumatic brain injury: sex differences, mechanisms of injury, and neuropsychological correlates. Neuropsychology, 10:408–415.

Jordan-Steen Maureen (2009). Correlation Study between Second/Fourth Digit Ratio, Number of Older Brothers and Mathematics Inclination in Female Pre-service Teachers. Proceedings of the World Congress on Engineering 2009 Vol II WCE 2009, July 1 - 3, London, U.K.

Jürimäe T, · Voracek M, Jürimäe J, Lätt E, Haljaste K, Saar M, Purge P (2008). Relationships between Wnger-length ratios, ghrelin, leptin, IGF axis, and sex steroids in young male and female swimmers. Eur J Appl Physiol. 104:523–529

Kallai, J., Csatho, A., Kover, F., Makany, T., Nemes, J., Horvath, K.,Kovacs, N., Manning, J.T., Nadel, L., Nagy, F., (2005). MRIassessed volume of left and right hippocampi in females correlateswith the relative length of the second and fourth fingers (the 2D:4D ratio). Psychiatry Res. 140 (2):199–210.

Kana, R.K., Keller, T.A., Cherkassky, V.L., Minshew, N.J. & Just, M.A. (2008). Atypical Frontal-Posterior Synchronization of Theory of Mind Regions in Autism during Mental State Attribution. Social Neuroscience, 3(1):1-18.

Kelso, W. M., Nicholls, E. R., Warne, G. L. és Zacharin, M. (2000). Cerebral lateralization and cognitive functioning in patients with congenital adrenal hyperplasia. Neuropsychology, 14:370–378.

Kempel, P., Gohlke, B., Klempau, J., Zinsberger, P., Reuter, M., Hennig, J., (2005). Second-tofourth digit length, testosterone and spatial ability. Intelligence 33:215-230.

Kimura D. (1983). Sex differences in cerebral organization for speech and praxic function. Can J Psychol. 37:19–35.

Knickmeyer, R.C., Wheelwright, S., Taylor, K., Raggatt, P., Hackett, G., Baron-Cohen, S. 2005. Gender-typed play and amniotic testosterone. Dev. Psychol. 41:517-528.

Knickmeyer RC, Baron-Cohen S. (2006). Fetal testosterone and sex differences in typical social development and in autism. Journal of Child Neurology, 21(10):825–845.

Kondo, T., Zákány, J., Innis, J. W., Duboule, D., (1997). Of fingers, toes, and penises. Nature, 390, 29.

Kuepper, Yvonne; Hennig, Jürgen (2007). Behavioral aggression is associated with the 2D:4D ratio in men but not in women. Journal of Individual Differences. Vol 28(2):64-72.

Levy, J. (1977) The mammalian brain and the adaptive advantage of cerebral asymmetry. Annals of the New York Academy of Sciences, 299:264–72.

Lippa, R.A. (2003). Are 2D:4D finger-length ratios related to sexual orientation? Yes for men, no for women. Journal of Personality and Social Psychology, 85:179–188.

Lutchmaya, S., Baron-Cohen, S., & Raggatt, P. (2002). Foetal testosterone and eye contact in 12-month-old human infants. Infant Behavior and Development, 25: 327–335.

Lutchmaya S, Baron-Cohen S, Ragatt P, Knickmeyer R, Manning JT (2004). 2nd to 4th digit ratios, fetal testosterone and estradiol. Early Hum Dev. 77: 23-28.

Luxen, M.F., Buunk, B.P., (2005). Second-to-fourth digit ratio related to verbal and numerical intelligence and the big five. Pers. Individ. Differ. 39:959–966.

Malas MA, Dogan S, Evicil EH, Desdicioglu K. (2006). Fetal development of the hand, digits and digit ratio. Early Hum Dev.82:469–475.

Manning J.T, Scutt D, Wilson J, Lewis-Jones D.I. (1998). The ratio of 2nd to 4th digit length: a predictor of sperm numbers and concentrations of testosterone, luteinizing hormone and oestrogen. Hum. Reprod. 1998;13:3000–3004. 

Manning JT, Trivers RL, Thornhill R, Singh D. (2000). The 2nd:4th digit ratio and asymmetry of hand performance in Jamaican children. Laterality,&